A parasztház konyhájában miért volt mindig jobboldalt a sparhelt?

Legalábbis a klasszikus beosztásnál.

Ennek a problémának a megoldása nagyon egyszerű, csak általában nem gondolunk bele.
Egy régi házba ha belépünk általában egyből a konyhában találjuk magunkat, és innen nyílik szinte majd mindig jobb oldalra a szoba.  Ha két helyiséges volt a ház akkor is így volt, ha négy helyiségből állt, és tartozott hozzá tisztaszoba, akkor is.
Ugyanis két helyiségnek volt egy kéménye. Vagyis egy négyhelyiséges háznak két kéménye volt összesen.
A konyha jobb falára állított sparhelt ugyanarra a kéményre volt állítva, mint a mellette lévő szoba bal falán lévő ilyen-olyan kályha.
Régen a konyha berendezése szinte mindenütt azonos rendszerű volt, hisz a tűzhely fix helye szinte előrevetítette a többi berendezés lehetséges helyét.
A kredenc helye általában a bejárattal szemközti falon volt. Részint nem ártott, ha közel volt a tűzhelyhez – az edények miatt -, részint a kredencen dísztárgyak is voltak, csészék, apró emlékek, mézeskalács, távoli hozzátartozók fotója. És ráadásul akkoriban ez volt a legmutatósabb berendezés is a konyhában – legalábbis a kor felfogása szerint.
A konyha bal oldalán foglalt helyet a sezlon, ez csak egyes helyeken volt szokás. Ez a fekvőalkalmatosság nyújtott lehetőséget a napközbeni sziesztára. Nem kellett ezért bemenni a szobába, a napközbeni élet főleg a konyhában zajlott.
A sezlon mellett pedig ott volt az asztal, vagy a falhoz állítva, és köré hokedli, vagy szék rakva, vagy pedig a fal mellett karosláda, és előtte az asztal.

Itt állította a gazdasszony össze az ételt, itt történtek az étkezések, és itt folytak az étkezés utáni férfias beszélgetések. Pont szemben a kályhával, esténként a sparhelt ajtaját kicsit kinyitva, vagy a középső karikát levéve félhomályban egy kis borocska mellett, pipázgatva beszélgettek az élet nagy dolgairól…

Fotó: Pinterest.com

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük