Mit ettek régen, ha nem volt hús?

Annak idején a szegény ember mindent megevett, ami rágható volt. És mivel a színhúst tudta a legnehezebben beszerezni, megtanult mindent hasznosítani.

A régi öregek sokat beszéltek arról, hogy a varjúból milyen csodálatos húslevest lehet készíteni.
A varjút nem kopasztották, hanem tollastól megnyúzták, és a nagyobb húsokat használták. Combját, mellét, hátát használták fel, a többit pedig vagy a kutya, vagy a macska ette meg. Alaposan megmosták, aztán ugyanúgy, mint a tyúkhúslevest megfőzték. Sárgarépával, petrezselyemgyökérrel, karalábéval ízesítve – meg persze a megszokott fűszerek kerültek bele.

 

Akinek nem volt disznója, vagy éppen még májat sem tudott venni egy kis hurkakészítéshez, az húspótlónak krumplihurkát készített.
Kellett hozzá liszt, zsír, fél citromnak a leve, egy jókora fej vöröshagyma, megy egy pici ecet, zsír egy-két kanállal, és persze a krumpli, abból tisztítva nagyjából egy kiló.
A megtisztított krumplit lereszelték, megsózták, a hagymát apróra vágták, megpirították a zsíron, és annyi lisztet adtak hozzá, hogy formázható, hurka állagú legyen. Ezt töltötték a citromlével, ecettel szagtalanított bélbe. Nem feltétlenül kellett hozzá hurkatöltő, az ügyes háziasszony fakanállal is meg tudta tölteni. Mikor elkészültek, akkor úgy, mint a  rendes hurkát – megabálták.  Ezután zsírban, sütőben  megütötték. Ették magában is, de köretként is.
Ha nem volt hús a háznál, és egy kis változatosságot akartak, akkor a krumplit, hagymát is kirántották. Karikára vágták, hagyományosan lisztben, tojásban, zsemlemorzsában panírozták, aztán zsírban kisütötték.
Én emlékszem olyan vacsorákra, amikor a hajában főtt krumplit felkarikázták, megsózták, megborsozták, összerázták, és leöntötték egy kis olvasztott zsírral, vagy olajjal. Kifejezetten finom volt.
Más édesség híján nem csak húsvét környékén készítettek sárga túrót, ami nem túró, csak úgy néz ki.  Kellett hozzá 10 kanál cukor, egy liter tej, és 10-12 tojás. A tejet felmelegítették, beleszórták a cukrot. Közben a tojásokat egy tárban alaposan kikeverték, és fokozatosan a tejbe öntötték. Aztán addig főzték kavargatva, amíg a tej savót nem eresztett, és túróssá nem vált. Ekkor állni hagyták. Sűrű szitán, vagy pedig vásznon keresztül leszűrték, majd négy sarkát összefogva összekötözték, és felakasztva várták, hogy kicsöpögjön.
Az állatok mirigyeit is elkészítették. Disznó, bika, mindegy volt. Megfőzték, külső burkát lehúzták, feldarabolták, fűszerezték, és paprikás, fokhagymás zsírban megsütötték. Ha volt tojás, akkor azt is ütöttek rá.
A pacalt régen nem csak főzve készítették, hanem sütve is. És nem csak a marhapacalt, hanem a sertését is felhasználták. A régi időkben ez az alapanyag olcsó volt, vágóhidakon fillérekért lehetett hozzájutni.
A sült pacalhoz kellett legalább egy kiló marhapacal megfőzve, amit aztán szeletekre vágtak, úgy, mint a pörkölthöz.  Egy kanál vajjal, 1-2 kanál olajjal, jól megfűszerezve, sóval, borssal megszórva szép sárgára sütik.  Közben  1-2 fej szép nagy hagymát karikára vágnak, és olajban kisütik, aztán apróra vágott petrezselyemmel és a hagymakarikákkal összekeverik.
Manapság már sokan nagyot néznek azon, hogy megették a tehéntőgyet, pedig bizony a szegény családok olcsón meg tudták venni, és elmondásuk szerint nagyon finom ebédet lehetett belőle összehozni.
Ha csak megpárolták, akkor kissé vadasan ízesítve készítették el. Felrakták főni babérlevéllel, borssal, sóval, zöldséggel, és citromhéjjal, vagy kis ecettel. Néhány órán keresztül lassú tűzön kell főzni, aztán mikor picit hűlt, akkor külső bőrét lehúzták, majd felvágták inkább csíkokra, és mártást készítettek hozzá. Ki mit szeretett,  de volt, hogy kenyérrel is ették. Régen piacokon is lehetett kapni ezt a fajta ételt.
Sütve is készítették. Ekkor a megmosott tőgyet egy ideig vízben áztatták, majd belerakták az edénybe, felforralták, ecetet is raktak hozzá. Amint kifehéredett, akkor egy idő után kivették, letisztogatták késsel, ezt kaparni kellett, majd visszarakták a lábasba zöldségelve rendesen, megsózták, borsozták, és addig főzték, míg puha nem lett. Aztán kivették, feldarabolták, vajjal, zsírral kikent tepsibe rakták, leöntötték felvert tojással, megszórták zsemlemorzsával, aztán készre sütötték.
Szegény ember eledele volt a belsőség pörkölt is.
Vegyesen vettek hozzá mindent, ezeket kockára vágták, és jó hagymásan megpirították, összekeverték paprikával, borssal, ha volt egy kis csípős paprika az is mehetett hozzá, majd puhára főzték, lesütötték. Hasábra vágott burgonyával nagyon finom…

Fotó: Fortepan/LőrincziÁkos

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük