Magyarnak született, és a számítógép atyjaként halt meg

Mint annyiszor, az ő esetében sem tudtunk mit kezdeni tehetségeinkkel.
Neumann János Lipótvárosban született 1903. december 28-án, és mindössze 54 éves volt halálakor, 1957. február 8-án. Rendkívül szerteágazó gondolkodású tudós volt, Kémia, fizika, matematika, kvantummechanika, játékelmélet… Ő volt a digitális számítógép atyja, ő dolgozta ki alapjait.
Édesapja Neumann Miska ügyvéd volt, később banki főjogtanácsos lett, majd bankigazgató. Édesanyja pedig János, és két öccse, Mihály és Miklós nevelésével foglalkozott. A két fiatalabb gyermek később orvos lett.
Apjuk közben nemesi címet kapott I. Ferenc Józseftől. Németül, franciául tanultak, később tanulta a latint és az ógörögöt is, kiváló emlékezőtehetsége már gyermekkorában feltűnt környezetének, és fejszámolásban is jeleskedett. Első számítógépeinek számítási helyességét a legenda szerint ő ellenőrizte, ráadásul a gépekkel egyszerre kiszámítva azokat.  Ráadásul kiváló memóriával is rendelkezett. Lényegében csodagyereknek számított, tízéves korától a fasori evangélikus főgimnáziumba járt. 18 évesen a Tudományegyetem matematika szakán folytatta tanulmányait. Közben járt kint Berlinben és többek között Albert Einsteinnél is hallgatott statisztikus mechanikát. Már itt ismeretséget kötött Szilárd Leóval éss Gábor Dénessel. Aztán Zürichben vegyészmérnöki diplomát szerzett, és végül megszerezte a matematika doktoriját is.
Elérkezett 1930, 27 évesen meghívták az Egyesült Államokba, Princetonba vendégprofesszornak, aztán véglegesen ottmaradt. Aztán egy tudósok kutatásait elősegítő intézmény professzora lett.
Közben rendszeresen hazajárt. 1934-ben nyolc tudós ajánlotta a Magyar Tudományos Akadémia tagjának, nem is akárkik, hisz az ajánlást aláírók közt ott volt Bláthy Ottó, Rados Gusztáv, Fejér Lipót…  Ekkor már nemzetközileg ismert tudós volt, és talán az aláírók is tudták mennyit ér, hisz ők is ismert gondolkodók voltak. Mindenesetre ez nem volt elég az Akadémiai tagsághoz, annyira nem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia még csak napirendre sem tűzte felvételét.  Három évre rá Neumann János megkapta az amerikai állampolgárságot, és még ugyanebben az évben az USA-ban viszont a Nemzeti Tudományos Akadémia tagjai közé választotta.
Érdekesség az akadémiai tagsággal kapcsolatban, hogy a háború után 2 évvel, 1947-ben Szentgyörgyi Albert is nekifutott az akadémiai tagságnak, és neki sem sikerült…
A második világháború idején ő is bekapcsolódott a haditechnikai kutatásba. Részt vett az első atombomba  megépítésével kapcsolatos titkos programban.  De igazából az alkalmazott matematika érdekelte. Játékelméletének megalkotása új alapokra helyezte a közgazdaságtant.
Amikor a mai számítógépek atyjának nevezzük – ez nem teljesen alaptalan, hisz az elektronikus számítógépek egyik alapját, a kettes számrendszer alkalmazását a számítástechnikában, a memória gondolatát, az utasítás rendszert, programtárolást Neumann János dolgozta ki először. Ott volt az első olyan számítógép kifejlesztésénél, mely a memóriájában tárolta a programot is.  Az ekkor kifejlesztett elméletével működnek a mai számítógépek is.
Tudni kell róla, hogy nem volt az a szokványos, besavanyodott tudós – legalábbis ahogy az átlagember elképzeli a kutatókat. Nagyon is jó kedélyű, igazi társasági ember volt, már kisgyermekkorban hozzászokott ehhez a légkörhöz, és könnyen került a társaság középpontjába.
1955-ben csontrákot állapítottak meg nála, mely lényegében áttét volt, félév múlva már tolószékbe kényszerült, 1956. áprilisában pedig kórházi ápolásra szorult, de csak rosszabbodott az állapota, és 1957. február 8-án elhunyt.
Kisbolygó, és a Holdon egy kráter is őrzi emlékét…
Fotó: Tényleg!Hogy volt, hogy nem volt, Szechenyi9.blogspot.com, fókusz.info
Forrás: Wisinger István: Egy elme az örökkévalóságnak – Neumann János regényes élete

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.