26 éven keresztül volt a Televízió bemondónője

Budapesten született 1947. december 13-án, és 2018.  október 4-én hunyt el, 71 éves korában.

Hogy televízióbemondó lett, ahhoz nagyban hozzájárult, hogy nem vették fel az egyetemre. Igazság szerint ezen egyáltalán nem problémázott, úgy volt vele, hogy legalább nem kell tanulni egy évet, nyugi lesz. Ezért aztán lyukasztó gyakornok lett gépi adatfeldolgozásban. Két műszakban dolgozott.

Nem kellett sok idő, hogy rBaleczky Annamária ájöjjön, mégiscsak jobb lenne tanulni.

Először munkahelyet változtatott, az akkori XII. kerületi tanácsnál helyezkedett el, előadó lett. Emberekkel foglalkozott. Aztán pedig területi revizor. Azt tervezte, hogy elvégez egy könyvelői tanfolyamot. Ám az élet közbeszólt –  végül mégis csak máshogy alakult a történet.

Nyaraláskor édesanyjával együtt olvastak egy izgalmas könyvet, és hogy ne kelljen egymás kezéből kikapdosni a regényt, ezért megállapodtak, hogy váltva – hangosan felolvassák a történetet. Ekkor jelezte anyukája, hogy jelentkeznie kellene a Rádiónál bemondónak.

Ő ezt megtette, és fel is vették gyakornoknak, megfelelt a hangszíne.

Tanult, s mellette dolgozott  rovattitkárként a Politikai Adások Főszerkesztőségében.

1973. májusában került először adásba, közben pedig tanult, tanult.

Ottani tanárai ajánlották neki, hogy jelentkezzék a Televíziónál, nyilván tudtak, éreztek valamit, egy év sem telt el és adásba került.
Mikor először élőzött azt hitte, hogy nem fog tudni megszólalni, úgy érezte remeg keze, lába.
Adás után aztán volt rádiós kolléganője Erőss Anna, és új kolléganője, Tamás Eszter gratulált elsőnek.
Az hajtotta, az ösztönözte, ha valami váratlan történt, amikor rögtönözni kellett, és imádta az önálló feladatokat.
A Televíziós időszak kezdetén végezte munka mellett az Bálint György Újságíró Iskolát, és angolul tanult.
Még kezdő bemondóként egy férfi megszólította a buszmegállóban, és azt mondta neki: “Bocsánat, Ön Magyarország legbájosabb asszonya!”

Mint mindegyik  tévébemondó más szerepekörben is feltűnt, így  szilveszteri műsorokban szerepelt, és sokszor vezetett lottósorsolást  is.

 

Egyik legidegesítőbb  adása az volt, amikor egy sportközvetítésnek korábban lett vége a tervezettnél, s hamarabb adták be. Úgy kellett – szinte észrevétlenül – az asztalról előkotorni a beolvasni valót.
Ráadásul mindez még kezdőként történt vele, pont elég volt arra koncentrálnia, hogy néha fel kell pillantania a papírból olvasás közben…

Később aztán belejött, volt narrátor is –  mégpedig Bódy Gábor Nárcisz és Psyché művében.
Első férje középiskolai osztályfőnöke volt. Ám ez a kapcsolat idővel válással végződött.
Később újra férjhez ment, ez a kapcsolat már életre szóló lett.
2006-ban rendkívül megviselte, hogy a Televízió már nem tartott igényt a bemondók munkájára. Bezárkózott, teljesen visszavonultan élt.
Így aztán, mikor második férje  elhunyt – egy budai idősek otthonának lakója lett.
Ekkor már más közeli hozzátartozója  sajnos nem volt.

Fotó: vaol.hu, Képes7, Forrás: ugyanaz

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük