Ez a szokás disznóvágáskor él még néhány helyen…

 

A fotóról nem igazán lehet látni, hogy mi történik. Olyan, mintha egy csigaházba öntenének valamiféle italt, de nem ez a helyzet.
A pálinka a vendéglátás része.

 

Akkor is, amikor  a gazda munkát végez, vagy végeztet.
A falusi család ünnepének számított a disznóvágás, aki azon részt vett segítőként, azt vendégül kellett látni. És hát a vendéglátáshoz hozzátartozott egy-egy kupica pálinka is.
Disznóvágás előtt járt egy kupicával, majd perzselés után is.
Perzselés után a lekaparják a bőr felső rétegét, lemossák, és a körmökről is lepattintják, levágják a külső réteget.
Na, a fotón ezt látják…
Ez  egy körömformájú, üreges “alkotmány”, amibe sok helyütt kimérték a böllér pálinkáját. Szokás volt ebből inni egy áldomást.
Utána pedig jöhetett a többi teendő. A bontás, feldolgozás.
Tudtad, hogy régen – ha igazán jó kolbászt akartak csak másnap töltötték meg a finomságot? Aznap csak bekeverték, azt is majd csak délután, hogy a hús jól kihűljön.
Hiába a nagy hideg, és hiába az az érzés, hogy már teljesen kihűlt a hús… A belseje még meleg, és így akár a fagyasztóba berakása is rizikós. Nem azért, mert nem fog elállni, míg felhasználjuk…. Nem lesz olyan jó ízű. De amúgy a tartóssága sem olyan, mint annak, amivel kivárjuk a hűlési időt.

Régebben, mikor  nem volt fagyasztó még fontosabb volt, hogy jól eltartható legyen a feldolgozott élelmiszer. 
Így aztán, ha azt akarták hogy biztos semmi probléma ne legyen, és hogy az ízek tényleg ott legyenek ahol kell, akkor módszeresen dolgoztak. Itt is meg volt mindennek az ideje…  És néha jött hozzá egy körömnyi pálinka….

Fotó: Indafotó

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük