Hát ez vajon mi lehet?

Gyerekkoromban még sokat használták az emberek, valamiért néha az utcán is, csak szórakozásként, de a kertekben mindenképp, kiváló volt madárijesztőként.
És a focimeccsekre járva is sokan vitték magukkal, zaj csapására tökéletes volt.

Ez az érdekes tárgy  több méretben készült. Legkisebb változatait gyermekjátékként használták jó idegzetű szülők adták a kicsik kezébe, mert ha megtanult vele bánni a gyerkőc, akkor onnantól kezdve nem volt csend a ház környékén.
Úgy hívják az alkalmatosságot: kereplő, mégpedig a bordás fajtából, mert hogy van többféle is, de ez a legáltalánosabb.
A bordás kereplővel úgy történik a hangképzés, zajkeltés, hogy a nyelet megfogva oldalt, vagy fejünk fölött elkezdjük forgatni a “hangszert”, ezáltal a keretre szerelt középen elhelyezkedő ruganyos fanyelv szabadon álló fele a bordázott, fogasszerű tengelyen ugrik egyik fokról a másikra, A gyorsaságtól függően szabályozható a hang fajtája, és erőssége.
Mint már jeleztem a legkisebbek gyermekjátékok voltak, a nagyobbakat viszont tereléshez, riasztáshoz használták. Állatok terelésénél kiváló segítség volt, de a vadakat is nagyon jól riasztotta. És szőlőéréskor a seregélyek sem rajongtak érte, úgyhogy a csőszök egyik legfontosabb munkaeszköze volt.

Sok faluban – nagypéntek környékén, amikor a harangok Rómába mennek – gyermekek ilyen kereplőkkel járták végig a települést, és jelzik a lakosoknak a szertartások idejét, ilyenkor persze jutalmat is kaptak, általában tojást…

Amikor pedig még petárdák nem nagyon léteztek, és az emberek tömegesen jártak meccsekre sokan magukkal vitték bordás kereplőiket is hangulatkeltő eszközként…

 

Fotó: Fortepan/Erdei Katalin

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük