Hogy kezdte Papa annak idején a munkát?

 

Kora reggel, mikor kikelt az ágyból az egy dolog, hogy legtöbbjük benyomott egy felest…. De ha már dolgozni kezdett, akkor mit tett?
Tenyerébe köpött papa,  félkézzel megfogta az ásót,(vagy amivel munkát végzett/ az égre nézett, keresztet vetett és azt mondta:
Jézus segíts!

– És ez ment minden reggel. Csak volt, hogy nem ásót fogott, hanem kapát, vasvillát, vödröt, vagy amit kellett.
Merthogy régen a parasztember úgy gondolta, hogy a munka nem ér majd semmit, ha nincs rajta Isten áldása, márpedig az áldást úgy lehet elérni, ha imádkozunk az Úrhoz.  Ez mára már igencsak lerövidült.
De ha valaki nagyon vallásos volt, akkor szerszámai felett is imádkozott még a nagy munkák megkezdése előtt, sokszor nem is nyilvánosan, csak csendben, magában, épp, hogy csak elmormolva.  Ha pedig sikeres volt, rendben történt minden, akkor  hálát adott az Úrnak, hogy a munkát ily szépen elvégezhette.
Volt egy olyan szokás is, hogy a tavaszi munkák előtt, mikor a fogattal kiindult volna először, akkor az ostor nyelével a lovak elé keresztet rajzoltak a porba,  a szekeret, meg ami rajta volt,  szenteltvízzel szórták meg.
Ha valaki hosszú útra indult, vagy munkába, mielőtt kilépett volna a házból keresztet vetett.
Ez valamiféle bajelhárítás volt, és egyben áldás is.
Mint a kenyérre késsel kereszt vetés.

A Tiszánál élők között hosszú ideig volt az a szokás, hogyha megmártóztak benne, vagy vizet vittek belőle, akkor vízbe mártott kezükkel keresztet vetettek magukra.

És volt még egy érdekes hit: Ha valaki ásított, akkor szintén ezzel a módszerrel védekezett az ellen, nehogy nyitott száján keresztül gonoszok szállják meg…
Fotó: Olkt

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük