Volt valami, amit egy háziasszony régen állandóan magánál hordott…

Valamire való gazdasszony a régi világban e nélkül a szerkezet nélkül nem létezhetett.
Egy háztartásban hirtelen is szükség lehetett rá, így aztán még pár tíz évvel ezelőtt is egy háziasszony mindig magánál hordta. És hol hordhatta úgy, hogy minden pillanatban elérhető legyen, ne kelljen szükség esetén előkeresni szokásos helyéről, mondjuk a cérnás dobozból?
Hát persze, hogy a ruhán, valahol a mellényrészen.
Ez egy megszokott kiegészítő volt, átlagos méretben. Se nem nagy, se nem kicsi, olyan, ami a legtöbb eshetőségre felkészít, biztonságot ad.
Hisz ha elszakadt, leszakadt, szétszakadt, kifűződött bármi, vagy csak épp valamit rögzíteni kellett , akkor ott volt ez a csodatű, amit már a bronzkori nők is használtak, a biztosítótű, ismertebb nevén ziherejsztű.

 

Szinte nem volt olyan nagymama, akinek a mellényén, vagy otthonkáján nem díszelgett ott egy méretes darab készenlétben…

És igen, arra tanítottak bennünket, hogy ennek mindig kéznél kell lennie, mert sosem lehet tudni, mi adódik… Gyermekkorban megtanították használatát, hogy kell kinyitni, befűzni vele egy madzagot, vagy gumit.
Régen használták amúgy köpenyek, kötények, kabátok, sálak, ruhák, sőt pelenka rögzítésére is. Manapság ha be kell fűzni valamit, például függönybe cérnát, madzagot – akkor kotorjuk elő a ládafiából.
De még most is előfordul, hogy egy pedánsabb háziasszony még a táskája rejtekében is hord magával  legalább egy példányt belőle – felkészülve bármilyen eshetőségre.

Fotó: Indafotó

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük