Utcagyerek volt, ma pedig a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja

Budapesten született 1934. március 26-án.
Harkányi Endre szüleit korán elvesztette, édesanyját deportálták, édesapja pedig a munkaszolgálatból már betegen érkezett haza, rövidesen meghalt.

A háború következtében árván maradt, szegény volt, nyomorgott. Kifutó fiú lett a New York jegyirodában, és színházjegyeket hordott ki.
Közben bandázott. A környék szintén nyomorgó srácainak Hari volt, így szólították. Még évtizedek múlva is ha

találkoztak, így köszöntek rá…
Nem csak másnak hordott ki színházjegyeket, sokszor ő is benézett egy-egy előadásra. Itt kezdett el motoszkálni benne az, hogy talán a színészet, ami  neki való lenne.

 

Nem foglalkozott színészi karrierrel, azt sem tudta mi fán terem.
A színházban is – ahová Gábor Miklós vitte el – még nem tudott rájönni, hogy színdarabot, vagy valóságot lát.
Járt moziba ő is, mint az akkori utcagyerekek nagy része. Kis mozi volt a Kun és Teleki utca sarkán, ide húzódtak be razziák idején is.
Aztán a Szerelmi házasság Nemzeti Színházbéli előadásakor, Rátkai Márton játékán felbuzdulva jutott el odáig: eldöntötte, színész lesz.

 

Aztán jött a felvételi, és még normális ruhára sem volt pénze. Rövidnadrágban érkezett meg, kopott tornacsukában, még be sem akarták engedni, azt hitték róla, hogy gyerek. Vörös hajjal szeplősen, véznán.


 

Úgy nézett ki, hogy nem veszik fel, mert még érettségije sem volt, szakérettségit kellett volna tennie, ami azt jelenti, hogy azokból a tárgyakból, amit a főiskolán is tanítanak vizsgázni kellett volna egy éves felkészülés után. Végül ez elmaradt, mégiscsak felvették, és Pártos Géza osztályában tanulhatott. Olyan tanárok tanították, mint Gellért Endre, Básti Lajos, Nádasdy Kálmán, Sulyok Mária…

Első filmszerepének rászabott mondata máig elkíséri: Könyörgöm, akasszuk fel!

Ezzel a néhány szóval kezdte színészi pályafutását mindössze 11 évesen.

Nem ő jelentkezett a filmforgatásra, hanem szabályosan az utcáról vitték be. Utcagyerekeket kerestek, ő meg akkoriban annak számított. Bátyja is unszolta, mert valahol olvasta, hogy gyermekszereplőket keresnek a Valahol Európában c. filmhez.
De ez sem ment olyan simán. Egyik otthonból ki, a másik nevelőotthonba be. Ebből állt az élete.

A Főiskolát 1957-ben végezte el.  Együtt végzett Garas Dezsővel, Láng Józseffel, Lőte Attilával,

Medgyesi Máriával, Téby Katalinnal.

Akkoriban minden kezdő színésznek vidékre kellett mennie, ő Debrecenben kezdett, 3 évig volt ott, majd 1963-tól a Petőfi Színházhoz szerződött, majd következett a Vígszínház, aztán a Mikroszkóp.  Játszott a Józsf Attila Színházban, a Vígszínházban, és a Művész Színházban is.

Ő ugyanaz a karakter, mint annak idején Kabos Gyula volt. A félszeg kisember szerepe áll legközelebb hozzá.

Különleges, egyedi orgánuma felkínálta magát a szinkronszerepekre, és a rajzfilm figurák megszemélyesítésére is tökéletes.
Danny De Vito magyar hangja. Fel sem merülhetne, hogy más hangján szólaljon meg.
Színpadi bemutatóinak száma több, mint 150.

Játszott a Valahol Európában, a Külvárosi legendában, a Légy jó mindhaláligban, a Butaságom történetében, Háry János játékfilmben. Láthatjuk Az oroszlán ugrani készül, és sok-sok jobbnál jobb filmben.
Sok tévéfilmben és sorozatban  szerepelt, és persze mesefilmekben is.
Ő volt Mézga Géza hangja is a Mézga család c. rajzfilmsorozatban.

De aki látta a Valahol Európában c. filmet, az örökre emlékszik a film egyik legismertebb mondatára, ami az ő szájából hangzott el: “Könyörgöm, akasszuk fel…!”

Kossuth- és Jászai Mari-díjas, Érdekes- és Kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja…
Ő az a fajta karakterszínész, aki szavak nélkül is tud játszani. Megindító, líraian groteszk, és szívet melengető.

Ahogy ő játszik – azt nem lehet tanulni, egyszerűen belülről jön. Lélekből. És ez a legtöbb.

Fotó: Keleti Éva Színház.org, youtube, szinhaz.hu, Pajtás, 1971. augusztus 5., Pinterest.com

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.