Hát a tyúkokat meg mi lelte, hogy a gabonába tojták a tojást?

A tyúkanyónak nem sok köze van az ügylethez, igazából ez az egész a gazdasszony műve.

A paraszti háztartásokban takarékos gazdálkodás folyt, és próbáltak felkészülni az ínségesebb időre is.
Ősszel, amikor még a tyúkok nagy kedvvel tojnak, és a tojásból fölösleg volt betárazták télire, amikor tojásból amúgy kevés volt. Hisz ha nagy hideg volt akár Karácsony környékén, akár tél vége fele, és jöttek s sötétebb, napsütésben ínségesebb időszakok a tyúkok inkább pihentek, így előfordulhatott volna, hogy jó ideig nem kerül se tésztaféle, se más tojásos étel az asztalra.
Mivel akkoriban még nem volt hűtő más módszert kellett kitalálni. Kétféle módszer is volt erre, szeptember elején szedett tojásokat mészfürdőbe rakták (olyan kikevert mészbe, amivel a falat is meszelték) aztán megszárították. Az így fertőtlenített héjú tojásokat rakták bele hombárba /gabonatároló/, vagy fiókba,  ládába szórt gabonába. A tárolóedényben annyi gabonának kellett lennie, hogy ellepje a tojásokat. A hombár, a láda a gabonával együtt általában a kamrában volt, ami amúgy is hűvös hely volt. Ha még hidegebbre fordult az idő a gabona megvédte a tojást a nagy hidegtől, viszont egy átlagos hűvöst biztosított számára.
Az így betárolt tojások egészen március-április hónapig használhatók voltak.

Volt, aki mészfürdő nélkül alkalmazta ezt a módszert, és állítólag sikeres volt a manőver.
Hogy miért a szeptember eleji tojást rakták el? Ennek valószínű, hogy az a magyarázata – nem lehetett tudni, hogy utána mikor állnak le a tyúkok, hisz bármikor bejöhetett a rossz idő, utána meg már semmi sem biztos.

És még egy: Sokan januártól már ültették a tyúkokat, hogy kora tavasszal már csibék szaladgáljanak az udvaron.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük