Ha nem volt táp, akkor mit adtak a disznóknak helyette?

Táp ugyan nem volt régen, vagy ha volt drágán vesztegették, viszont a gazdáknak volt földjük, ahol megtermelhették. Régen aki állatot tartott igyekezett megtermelni azt, amire állatainak szüksége volt. Legalább olyan tartalmas dolgokat ettek a malacok, mint manapság, ha táppal etetik őket, de attól mégis egészségesebben…

Vegyesebb volt a táplálék, változatosabb, és évszakhoz alkalmazkodó.
Tavasztól egészen késő őszig ették a gazt, a paréjt – nem véletlenül hívják disznóparéjnak, hisz imádja a malac társaság. Ott volt a kukorica, amit míg kicsik voltak daráltak nekik, de hogy csemegézhessenek időnként dobtak nekik egy-egy csővel, azt aztán nagy csámcsogások közepette “elköltötték”.

Ősszel meg a jó gazda adta nekik a szénát, és amiért bolondultak a leeső zöldséget, káposztát, ha volt, akkor még lucernát is dobtak nekik.
A kukoricát beledarálták a moslékba is, hisz a moslék egy alap élelmiszere volt a sertésállománynak, minden konyháról kimenő dolog benne volt, még a mosogatóvíz első, mosogatószer mentes köre is. A moslékkal aztán ha felmelegítették leforrázhatták a darát, így könnyebben emésztették az állatok. De persze nem csak kukoricán éltek. Általában termelt a gazda takarmányborsót, répát, a krumpli másra nem hasznosítható hibásabb gumóit, megfőzték nekik a krumplihéjat, tököt. Ettek silókukoricát, ez egy föld alatt, letakarva erjesztett takarmány, amit minden állat kedvel, és rendkívül tápláló, étvágycsináló finomság.

Ha sok volt a tojás épp, és másra nem tudta használni a gazdasszony, akkor a malacok is kaptak egy-egy darabot a moslékba, ugyanígy voltak a tejjel. Amikor néhány napos volt a borjú, és még nem volt emberi fogyasztásra tökéletes a tej, vagy már apadóban volt a tej, és volt egy avas ízei.

Ilyenkor a disznóknak adták, nekik tetszett, változatosabbá tette az étrendet.

 

Régen amúgy a sertésállomány nagy része mangalica volt, ők aztán egész nap mászkáltak, bogarásztak, turkáltak, ették a zöldet, nem sok plusz takarmány kellett.  Aki evett már mangalicát, az tudja, hogy annál jobb sertéshús nemigen létezik. Még a sok éves hús is gyorsan elkészül, és különleges ízekkel bír.
Fotó: Fortepan, Baráth Endre

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük