Régen a fecskéknek örültek, ha a házra költöztek

 

Manapság meg üldözik őket…
Nem sokára érkeznek. Figyeljünk rájuk, nehogy eszement emberek áldozatai legyenek!

Tudtad, hogy fejenként évi egy kiló rovartól szabadítanak meg bennünket?
Ha levered a fészkét,  előbb-utóbb felzabálnak a szúnyogok.
Ez már csak így van, így is volt mindig.
Nyáron hányszor megy  a panaszkodás, hogy mennyi a szúnyog, de ha meglát valaki egy fecskefészket a házsor alatt – hiába a tiltás – akkor is kezébe veszi a rudat… Merthogy piszkolnak…
Még szerencsére ránk nem figyel senki, hogy mennyit piszkolunk, mert akkor sok létjogosultságunk nem lenne…

Régen a parasztházak ereszalján végig ott fészkeltek a fecskék. Senki sem féltette a ház falát, sem a tornác alját – hisz tudták – rengeteg kártevőt irtanak, a gazda és a család segítségére vannak.

Éjszakánként nyugodtan nyitva lehetett hagyni az ablakot, ritkán tévedt be egy-egy zümmögő.
Volt gazda, amelyik szívesen vette akár azt is, ha az ólba, vagy netán a házba beköltöztek a fecskék.
Ez nagy szerencsét jelentett.
Akkoriban sok háznak a bejárati ajtaja – főleg az osztott ajtó felső része egész nap nyitva volt, így könnyen előfordulhatott, hogy egy fecske betévedt, és elkezdte ott rakni fészkét. Ha pedig már bent volt, akkor úgy voltak vele, – maradjon.  Leverni nem volt szabad, elvitte volna a szerencsét, meg persze a becsületet.
Manapság a tiltás ellenére is sokan megszabadulnak a fészkektől, akár még koratavasszal, amikor a lakók  még úton vannak, de vannak akiket az sem hat meg, ha már a következő generáció várja benne élelmét.
És mindezt azért, mert féltik a ház falát, a festést, meg hogy az alatta lévő járdarészt szennyezik.
Manapság olyan magyarázattal is találkoztam fészekrombolás ügyben, hogy nem lehet tudni nem koronavírusosok-e…
Hát igen, az emberi tudatlanságnak nincs határa…
És még érthetetlenebb az, mikor partifecske fészket tesznek tönkre emberek. Anyagi haszonért, hisz a homok kell nekik, amibe fészkelnek.

Pár évvel ezelőtt a debreceni Diószegi úton, az Állatvásárral szemközti részen lévő homokos területre fészkeltek be a fecskék – vesztükre az elejére, a legláthatóbb helyre.

Ugyan ha már lopni akartak homokot bárhonnan vihettek volna a környéken, de nem….
Nekik pont az a néhány méteres szakasz kellett, ahol e fészkek voltak, az apró kisfecskékkel.  Ennyit az észről,  értelemről. Homo sapiens…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük