Hozzátartoztak a reggelekhez

Régen, amikor még macska- és makadámkövesek voltak az utcák – ami nem is volt annyira rég -természetes volt, hogy forró reggeleken végigmegy rajta a locsolókocsi.

Ha pedig télen hó esett, akkor a hókotrónak lehetett a hangját hallani hajnalonként…
Nem csak a főútvonalakon, ahol a “nagyemberek” járnak, hanem ott is, ahol a pórnép botorkál.
Kis utcában laktunk Debrecen belvárosának a szélén, közel az akkori kertvároshoz, mégis minden reggel és – ha nem esett az eső – nyáron minden délután jött a locsolókocsi, és kisvártatva valami csodálatos illat lengte be az apró utcát.
S mi több, nem csak ők jártak ám az eldugott helyeken is, hanem heti néhány alkalommal az utcaseprők is.
Akkoriban ugyanis annyi utcaseprő volt, amennyi kellett.
Mindenkinek volt egy területe, és azért felelt. Felszedte a szemetet, a padkák szélét rendezte – ha a ház tulajdonosa nem tette meg –  ha ló járt arra, és a fuvaros nem takarította fel a lócitromot, azt is összeszedte.
Egyszer még néhány éves gyerekként konzultációt is tartottam az egyikkel arról a komoly témáról, hogy a lovakat miért nem lehet megtanítani arra, hogy a csatornára guggolva – mint egy átlagos gyermek – végezzék el dolgukat…
Manapság is járnak locsolókocsik, talán három-négy hete járnak nyáron, ha nem a közvetlen belvárosról van szó.
Múlt évben aztán behozták, hogy a kocsi, ami az utat sepri éjfél után 1-2 óra körül érkezik. Nyáron is, amikor nyitott ablaknál pihenni az emberek.
Elmegy az ablakod alatt a kotró autó, tuti hogy kiveri a szemedből az álmot…
Régen tiszták voltak a kis utcák is, manapság a nagyok sem azok…(Ez persze a lakók “sara” is…)

Fotó: Fortepan.hu/Fortepan album
loading…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük