Felvirágozták az egész házat, vagy mi lehet?

A házon nem virágok vannak, de a kora őszi időben gyönyörű piros színben úszik az utca.
Kalocsán, akinek paprikaföldje volt az általában a háza falán is szépen, sorban, felfűzve, kiakasztva szárította annak idején még a fűszereket, később pedig már necchálóban lógott alá.

 

Magyarországon az 1500-as évek végén került a paprika, mégpedig török-délszláv közvetítéssel. Eleinte még törökborsnak, tatárkaborsnak nevezték. Erdélyben pedig árdéj volt a neve.  Az 1700-as évek felé kezdték termelni, akkor még a Sárközben. Aztán a század végétől tért hódított a magyar konyhában, innentől készítenek a magyarok paprikás ételeket. Ekkoriban még drága volt a bor, a paprika pedig csak csípős, így olcsó borspótló lett belőle. Aztán jött az 1831-es kolerajárvány, ekkor megelőzésre használták.  Az Alföldön, és a nagyobb településeken már megkedvelték az emberek.

Szegeden, Kalocsán már a kezdetektől termesztenek paprikát, de még csak önellátás szintjén.  Az 1800-as évek közepén aztán kialakult a művelés, termesztés, feldolgozás módja, így aztán utat nyitott a nagybani termesztésnek.
A paprikát augusztus-szeptemberben szüretelték, kézzel szedték le, ha a paprika nagyjából megszikkadt, akkor egy tűzőtű segítségével feltűzték egy csutkán átvezetett madzaggal.  Eleinte még napsütésen  szárítják, majd majd a padláson, tornácon szikkasztják tovább. Aztán kemencében utánszikkasztották, majd a megszáradt paprikát zsákba rakták, és összetaposták apró darabokra, majd átrostálták. Famozsárban törték, ennek modernebb változata volt a lábbal mozgatott külü.

A szeged környéki paprikát az 1850-es években ismerték meg mindenütt hazánkban, és ekkorra tehető külföldi elismertsége is.

Később aztán az eljárás átalakult, eleinte még probléma volt a paprika csípőssége, de idővel a csutkát kicsípték a paprikáról,  ezzel csökkentették az erősségét. Majd a szikkadt, csutka nélküli hüvelyeket fűzték csak fel. Egy idő után kialakultak a paprika őrlő gőzmalmok is, itt már a magok külön adagolták a paprikához, mindig igény szerint.  Ezzel szabályozva az ízt és a színt is.
Fotó: fűszerészblog,Indafotó,Damdadam

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.