Egy fotó 1965-ből – De nem az igénytelenségről szól a kép…

Teljesen más az ok. Az állatokért éltek, az állatok mellett…És ezért felvállalták a kellemetlenségeket is.

Régen mindenkinek meg volt a nyári fekvőhelye.
Általában a gazda a tornácon aludt, az istállóban pedig a fiatal legények, néha a fiatal házasoknak volt a fekvőhelye.
Volt olyan, hogy kifejezetten istállóbútornak készült a fekvőhely, de olyan is, hogy a házból kiselejtezett ágyon aludtak.
Olyan is előfordult, hogy csak alkalmilag szunyókált valaki az istállóban, ők a jászolban, szénatartóban pihentek meg.
Ha valaki rendszeresen ott éjszakázott, akkor állandó fekhely járt neki.
Ez volt a dikó, ágyszék, más néven vacok, priccs. Ha kevés hely volt az is előfordult, hogy a bútort hozzászögezték a gerendához, így lényegében a padlásról lógott lefelé. Ezen az ágyon – mely legtöbbször szalmával volt kibélelve ruhástul aludtak az emberek.  Általában  a falon volt még hely a kisebb szerszámoknak, és tükörnek is.

A legények azért aludtak az istállóban, mert az állatok napi szintű ellátása az ő feladatuk volt. Így ha éjszaka valami probléma akadt, akkor egyből közbe tudtak lépni, szükség esetén, pedig akár a gazdát is tudták hívni.
Ha egyedül élt a gazda, akkor viszont a legtöbbször ő aludt az állatok közelében.

Tényleg abszolút az állatokért, az állatoknak éltek. Mai fejjel szinte felfoghatatlan szinten.
Nem volt hétvége, nem volt ünnep, sem szabadság. Akár Szilveszter volt, akár Karácsony, vagy más ünnep, az állatnak ennie, innia  kellett. Senki más nem csinálta meg helyette.
Ha az ember haladni akart, akkor áldozatot is kellett hozni érte. Fotó: Mek.oszk.hu Pinterest

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük