Tragédiákban is tehetséges volt, de komikus szerepek találták meg

 

Budapesten született 1911. február 27-én, és 1983. május 10-én hunyt el, komikus volt, énekes, és érdemes művész.

 

Bár jó anyagi helyzetben lévő családba született, mert édesapja minisztériumi tisztviselő volt, apját az első világháborúban elvesztette. Édesanyja tartotta fenn egyedül a családot, hisz Kazal Lászlónak volt egy fiú testvére is.

A későbbi kabarészínész nem igazán szeretett tanulni, már második osztályban 12 tantárgyból állt bukásra, egyedül a készségtárgyakat szerette, a testnevelést és az éneket.  Így aztán nem folytatta tanulmányait, hanem újságkihordó lett, majd kifutófiú, de volt borpincér is.  Ám mivel nem tisztelte a főpincért, ezért elbocsátották.
Aztán elment dolgozni az Elektromos Művekhez, ide már kifejezetten azért szegődött, hogy legyen fedezete ahhoz, hogy színésznek tanulhasson. Kitartásának köszönheti, hogy Rákosi Szidi iskoláját el is végezte 18 évesen.

Már a Rákosi Szidinél folytatott tanulmányai alatt szerepelt színpadon, mégpedig a Király Színházban, amely akkoriban a főváros egyik legrangosabb színpada volt. Majd Miskolcra szerződött, ahol – meglepő, de akkor még fiatal volt 🙂 – táncos bonvivánként ismerték, és rá osztották Ádám szerepét is Az ember tragédiájában. Vére azonban itt sem hagyta nyugodni, összeverekedett az ügyelővel, így aztán kirakták a szűrét. Jött Csongrád, ahol beilleszkedett, és sok jó alakítással örvendeztette közönségét.  Aztán szabadúszó lett, azonban csak színészetből nem tudta Pesten fenntartani magát, ezért próbált kiegészítéseket kitalálni, például nyakkendőket készített, és dzsesszdobosként, majd parkettáncosként is dolgozott.  Énekelt is, és ennek köszönhette, hogy végre felfedezték. Ismert slágerénekessé vált.

 

A háború után játszott a Kamara Varietében, majd a Fővárosi Operettszínházban, a Magyar Néphadsereg Színházában, és később haláláig a Vidám Színpadon dolgozott.

Szeretett volna komoly darabokban is játszani, de valahogy alkatából adódóan ráragadt a komédiás szerep. Egy alkalma viszont volt bizonyítani tehetségét. Moldova György Légy szíves, Jeromos darabjában megcsillanthatta tehetségét, és élt is vele…  Fellépett Kanadában, ahol zajos siker kísérte fellépését, később visszatért, és ugyanolyan lelkesedéssel fogadták….
Ha másra nem, a Cipzár című kupléjára biztos, hogy emlékszel… Na és a borkóstoló? 🙂 🙂 🙂 De sorolhatnánk…

Fotó: Fortepan, Magyar Rendőr,Hangosfilm

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük