Minek fonja ez az asszony a hagymaszárat? Nincs jobb dolga?

Nyilván lenne jobb dolga is, de egyrészt könnyebbé teszi későbbi munkájukat, másrészt elindítja, és erőteljesebbé teszi az érési folyamatot.
Legtöbben nem fonták, hanem letaposták, vagy megtörték a hagymaszárat.
Akár vörös, akár fokhagymáról volt szó.
Erre azért volt szükség, hogy a hagyma továbbiakban már ne növekedjen, nedvesség kevesebb legyen benne, a külső, borító levelek megvastagodjanak, eltarthatóbb legyen.
Ezt a műveletet általában augusztus vége fele végezték el, ekkorra már a hagyma szára magától is elkezd itt-ott sárgulni.
Aki gyors munkát akart, akkor a visszatörés tökéletes volt, és megtette a taposás is, ám, ha valaki igényes volt a kertje szépségére, akkor sokszor inkább fonta a hagymaszárat, így szép, rendezett sorai voltak.
Visszatöréskor nem volt ilyen mutatós az ágyás, letaposáskor pedig a legnagyobb igyekezet ellenére is sérülhetett a hagymafej, ami a későbbi tárolást tette lehetetlenné.
A fonásnak pedig volt még egy előnye, az elszáradt, bebarnult leveleket megfogva szépen, sorban kijött a hagyma a földből, tehát az néhány héttel előtte történt pepecselés meghozta eredményét, mert a betakarítás viszont gyorsan ment.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.