Mama mit csinált a tyúkkal, amikor cicerélte?

Akár egy szem tyúk volt a háznál, akár 100, a régi öregek szerették tudni, aznap mi várható. 

Régen nem ketrecekben, vagy egy helyiségben voltak elzárva a tyúkok, hanem a baromfiudvarban, vagy a kertben kedvükre szaladgálhattak, kapirgálhattak, és üldögélhettek az árnyas  bokrok alatt.
Ha pedig úgy érezték itt a tojásrakás ideje, akkor megkeresték kedvenc helyüket, hogy ott nyugalomban tehessék meg. Ami persze lehetett a gazdasszony által előkészített is, a legtöbb tyúk odajárt, ám mindig voltak renitensek – tyúkoknál sem ritka az ilyesmi – őket próbálták ellenőrizni.
Minden tyúknak megvolt a maga helye, volt olyan, amelyik a gazdája által előkészítettet kedvelte, de olyan is, amelyiknek a tojásait először kutatni kellett.
Így aztán nem ártott tudni, aznap melyiknek lesz tojása, és melyiknek nem. Így estefele célirányosan gyűjthették össze az asszonyok, gyerekek a “termést”.
A tojózásnak területenként más neve volt, az ismertebbek közé tartozik még a cziczerélés, petélés, heréczelés, monyászás, hergelés. (régies írásmóddal)
Ilyenkor megfogták a tyúkot, enyhén oldalra fordították, hogy kloákája elérhetőbb legyen. Volt olyan, aki benyúlt a kloákába, és úgy tapogatta ki a közelben lévő, már kemény héjú tojást.
De e nélkül is, a kloáka alatti részen kitapintható volt az ott lévő tojás. Sőt, azt is meg tudták mondani, ha aznap nem, de másnap várható tőle…
Fotó: Janó Ákos /Thoma János Múzeum/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük