Mit figyelhet ez az asszony a petróleum lámpa fényénél?

Manapság már csak faluhelyen, vagy legfeljebb a kertvárosban nevelnek csirkéket, közülük is elenyésző az, aki kotlóssal keltet.
Nagy eséllyel megveszik a napos, vagy előnevelt csirkét mozgó árustól, vagy pedig ismerős helyről.
Aztán szépen felnevelik őket.

A keltetés időigényes, valamilyen szinten lutri is, ezért nem sokan vállalják be.
Nagyanyáink idejében viszont ragaszkodtak a házi vérvonalhoz, legtöbbször megpróbálták saját tyúkjaiktól begyűjteni a következő tyúk generációt biztosító tojásmennyiséget.
Ha nem ment, akkor pedig feltétlen ismerős helyről vették.
Egyrészt, hogy a leendő csibék jó tojók, és egészségesek legyenek, másrészt hogy kevés legyen közte a terméketlen tojás.

Régen jóval többen, manapság már viszonylag kevesen keltetnek kotlóval baromfit háznál,
hisz már faluhelyen sem szívesen foglalkoznak csibe neveléssel. Babrás.
Ha valaki úgy dönt, hogy  csibét keltet, akkor először meg kell állapítania, hogy a tojás belülről egészséges-e, megvannak-e a feltételek a kiscsibe kifejlődésére.
Ezért  a kotló alá rakás előtt átvilágítják, látható-e a légbuborék.
Ha igen, akkor – ha csak lehet – páratlan számú tojásra ültették a tyúkot.  Ennek száma általában 17-19 volt.
Néhány nap kotlás után ismét ellenőrizték átvilágítással őket, mert ekkor már azokban, amikből csibék lesznek kezd látszani az érhálózat.
Manapság lényegében ugyanezt a technológiát használják, csak persze lényegesen modernebb körülmények között.

Ha minden szerencsésen alakul, akkor a tojásokból kikelt csibék három hét múlva már a baromfiudvarban kapirgálnak a kotlós mellett…

Fotó: Forrás: MDV., Bp., Szira Péter gyűjteményéből /https://goo.gl/ZugT71

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.