Régen, tanyán ez volt a természetes – minimalista stílus a múltból

A tanyasi ember régen sem a ház cicomázásával foglalkozott, csak az alapvető dolgokat végezték el, és a berendezés csak a legfontosabbakra korlátozódott.
Egyrészt pénz sem volt rá, másrészt az idővel is csínján kellett bánni.
Persze voltak jobb módban élő családok itt is, de aki napszámba járt, másnak dolgozott, annak vagyona sem volt, örült, ha egy parányi házat felhúzott.
Tavasszal nem ért rá a házban foglalatoskodni, mert vetni kellett.
Nyáron művelni a földet, ősszel meg betakarítani. Maradt a tél, amikor értelmes ember nem meszel, belső munkákat nem végez.
Persze megcsinálták amit muszáj volt, de ritkábban, mint azok, akik nem kötődtek annyira a földhöz, és nagyobb közösségben éltek, gyakrabban érkezett hozzájuk látogató.
A szobában ott volt az ágy, esetleg egy komód, egy lóca, és a kályha, vagy kemence. A falat meszelték, de hogy a meszelés ne koszolódjon túl gyorsan általában egyfajta csomagolópapírral  /hengerben lehetett kapni/  vonták be.
A falon általában ott volt egy szentkép, később egy esküvő kép, vagy egy családtag fotója.
Nappalra az ágyat letakarták általában, de ágyneműtartózás akkoriban nem volt. Egyrészt szellőzött is az ágynemű, másrészt – ha valaki belefáradt az aznapi munkába a letakart ágyra lepihent egy kicsit.
A padló még döngölt volt, amit időnként a fallal együtt lemeszeltek. Mivel a bútorok magas lábon álltak, így a sepregetés könnyű volt. Mindenben arra törekedtek, hogy egyszerű, ne időigényes legyen.
Nem az igénytelenség miatt, hanem mert nem volt mód másra, jobbra….
És ha még lett is volna – a kinti munkák miatt úgyis elmaradt volna…
Sok tanyasi ház egy, esetleg két helyiségből állt. És ebben a kis házikóban élt az egész család…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.