Konyha 1958-ban – sokan erre mondják, hogy: fújjjj…

De csak azért, mert bele sem gondolnak.

Manapság hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy még egy átlagember konyhája is olyan tisztaságú, hogy a légy elcsúszik a kövén, a falak pedig frissen festettek.
Könnyű nekünk – minden adott. Saját ház, vagy lakás, összkomfort, nyugalom, megélhetés…
De nem volt ez mindig így…

1958-at írunk, még a háború is csak 13 éve fejeződött be.

A negyvenes évek az újjáépítésre mentek, az ötvenes évek meg elmentek a semmire…
Nagyon sokan élnek ekkoriban bérlakásokban, mivel faluról rengetegen költöznek be a városokba, hisz fent kitalálták, hogy átmegyünk ipari országba…
Így aztán a falusiak, akiknek eleve nehezebb lett a megélhetésük, mert be kellett lépni a közösbe, és amúgy is a városiak ferde szemmel néznek rájuk. Szóval úgy gondolták, jobb lesz a városon, biztos pénzért dolgoznak, és nem kell hóban sárban, hidegben a szabadban ténykedni, mennek üzembe.
Csakhogy a városokban nem volt elég lakhatás. Nem véletlen, hogy ekkoriban fordul meg a vezetőség fejében, hogy valamilyen lakhatási megoldás kellene, hisz egymás hegyin-hátán élnek családok bérleményekben.
Ekkor találták ki, hogy lakótelepeket építenek, hogy a hirtelen megnövekedett lakosságnak biztosítani tudjanak bérleményeket.
De itt még ilyenről szó sincs, egy lakásban 2-3-4 család is lakik.
Közösen használják a konyhát, folyosót, wc-t, fürdőszobát /már, ha van/.
Általában megpróbálják kicsit lakájosabbá tenni belülről a bérleményeket, de csak módjával.
Pont annyira, mint amennyire egy albérlő tenné manapság.
Hisz ez a bérbeadó dolga.
Főleg, ha egyik lakó jön, a másik megy – hisz ez volt akkoriban.
Egy biztos, hogy a konyha a kor szintjén rendben tartott.
Akkoriban ritkaság volt az olyan takarítási mód, aminek következtében a légy elcsúszik a padlón. Sok bérházban sem volt a lakáson belül víz, hordani kellett.
Mosás legtöbb helyen emeleti mosókonyhában volt, és volt olyan is, hogy a WC is csak emeletenként volt.
Könnyű nekünk mostanság okoskodni, hogy így, vagy úgy kellett volna, hogy ilyen koszosan nem lehet élni.
Dehogynem.
Mi is felnőttünk, meg az elődeink is.
Ha ők annak idején nem szorgoskodnak az ország újjáépítésén, és csak a saját jólétükkel foglalkoztak volna, akkor most nekünk nem lenne semmink…
De egy dolog van, amit a maiak nem alkalmaznak a legtöbben…
A hölgy pulóverjének ujja fel van tűrve, hogy ne lóghasson bele az ételbe. A haja bekötve kendővel, és kötény előtte.
Még így is, hogy egy fotós van a házban – ami akkoriban egyáltalán nem volt megszokott. Ünnepnapnak számított – ezért a feketébe öltözés, fényes cipővel…

Fotó: Bauer Sándor Fortepan

loading…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük