Mosogatórongy, jó sok Ultra, törölgetés…

 

Régen mosogatáshoz mosogató rongyot használtak, ami még akkor sem volt  higiénikus, ha használat után minden alkalommal kiszárították.

 

Mert a legtöbben ezt tették, nem főzőcskéztek. Bár időnként fertőtlenítették, és rongy az mégiscsak rongy, az apró szálak között – főleg, h

a nedvesen is maradt – felgyűlnek a baktériumok. Vannak, akik erre azt mondják, hogy az én mamám is mosogatórongyot használt, mégis x évig élt. Főleg tanyán, falvakban és a szegényebb rétegek között ütötte fel a fejét ez a probléma, és nem trehányságból. Egyszerűen ez volt a szokás, úgy gondolták, és úgy tudták, hogy ez így jó, így kell csinálni.

Már jó ideje volt szivacs, persze még a drágább fajtából, tehát megoldható lett volna arra áttérni, de úgy voltak vele: minek, eddig is ezt használták, ez után is megfelel. Meg persze visszatartó volt az akkori szivacs ár is, hisz tömeg gyártott akkoriban még nem volt.
Faluhelyen a mosogatás igazándiból sokkal jobb módszerrel ment, mint városon, ugyanis ott a zsíros, ételmaradékos tányérokat forró vízzel elmosták, mert azzal öntötték fel a moslékot, így aztán utána már kevesebb mosogatószerrel megúszták a továbbiakat.
Városon viszont a mosogatóvízbe jó sok Ultrát raktak, hogy oldja a zsírt, viszont mivel nem folyóvízben öblögettek, ezért egy idő után az elmosott tányérokról, poharakról leoldódott a habos víz, dúsítva ezzel az öblítővíz mosogató tartalmát.
Mosogatás után jött a törölgetés, akkor még ez volt a trend, nem igazán foglalkoztak vele, hogy a konyharuha eleve nem tökéletesen tiszta, főleg, ha néhány órával előtte már használatban volt.
Mikor paníroztak, és kimaradt liszt, vagy zsemlemorzsa – elrakták következő alkalomra. Sokan ezt még ma is megteszik, nem is gondolnak bele, hogy nyers húst forgattak a lisztbe, zsemlemorzsába,  ez nagyjából olyan, mintha a húsos kést csak leraknánk, vagy épp leöblítenénk, aztán következőre kenyeret szelnénk vele.
Az olajat úgy használták, mint a zsírt. Ha sütöttek benne, akkor a végén leszűrték, elrakták. Majd megint leszűrték, és elrakták használat után.
Rá volt ugyan akkoriban írva, hogy 5 sütés után cserélendő az olaj, de az emberek úgy gondolták, hogy ez 5 x 15 szelet sütésére érvényes használati utasítás.
Az ilyen dolgokra szokott jönni az az ellenvetés, hogy mégis megéltek, semmi bajuk nem volt, még egy gyomorrontás sem.
A hosszú távú dolgokat képtelenség utólag összerakni, 30-40-50 év múlva mi minek a következménye.
Persze ezek dolgok természetesek, és mindennaposak voltak akkortájt, és rá kellett tudni arra, hogy nem volt jó a tájékoztatás, kevesebben olvastak újságot, a felvilágosítás még gyerek cipőben járt.

Idővel, ahogy a rádió, majd a televízió is foglalkozott egészségügyi, és egészség megőrző témákkal – javult a helyzet, az emberek már egymásnak újságolták az új módszereket.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük