1972-ben egy emberként szurkoltunk érte – Emlékszel még rá?

Budapesten született, konkrétan Újpesten 1949. április 23-án. Egyike olimpiai bajnokainknak, ökölvívó.

 

8 éves korában kezdett el sportolni az Építőknél, majd a Magyar Pamut, később pedig, 1967-től a Vasasnál versenyzett.

Középsúlyban versenyzett, 12 éven keresztül volt a válogatott tagja egészen 1968-tól 1980-ig.

1969-ben, 20 éves korában már Európa bajnok lett, aztán 2 évvel később ezt a címét megvédte.

A müncheni olimpián ő szerezte a magyarok 101. aranyérmét.  Az aktív sportot csak a negyedik olimpiája után, 1980-ban fejezte be.

 

 

Egy időben élete rosszabbra fordult, előtte temetői munkásként is tevékenykedett, volt a Belvárosi Vendéglátó Vállalat üzletvezetője, dolgozott rendészként, 94-től az egri Kordax SE vezetőedzője volt egy évig.  Itt egy edzésen megsérült, részlegesen lebénult, rokkant nyugdíjas lett.  Egy időre tolószékbe került, idővel ismét járni tanult mankóval.  Közben felesége meghalt, és egyedül nevelte rokkantnyugdíjából két gyermeküket.  1998-ban aztán a Hősök terén alkalmi cipőpucolásba kezdett, ezzel akarta felhívni a Kormány figyelmét a régi sportolók nehéz helyzetére. Még így is 6 év kellett hozzá, hogy az Országgyűlés az olimpikonok életjáradéka mellett döntsön.

Azóta felépült, jelenleg az Ökölvívó Szövetség szakfelügyelője.

Fotó: Róth Tamás

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük