Az Utasellátó szendvicsére, teájára, csokirolójára emlékszel?

 

A kedvencem a csokiroló volt. Képes voltam be-bemenni csak azért a Nagyállomásra – ha épp egy kis zsebpénzhez jutottam – hogy vegyek egyet belőle.
Azokon a vonalakon, ahol az utasok hosszú órákat töltöttek utazással annak idején a MÁV étkezőkocsikat üzemeltetett, ahová az éhes, és szomjas megfáradt ember betérhetett, és frissülhetett.

És persze voltak a mozgó árusok, akiktől aztán egy kávét, esetleg egy szörpöt, szendvicset úgy vásárolhattunk, hogy helyünkről fel sem kellett állni.
Ezt a módszert szerette a legtöbb ember, mert az étkezőkocsiig döcögés közben nem volt kellemes átmerészkedni – főleg úgy hogy voltak ám rendesen ittasak is…  Úgyhogy a legtöbb embernek maradt a mozgóárus, akitől – ha elfogyott már a termoszból az otthon gondosan elkészített kávé – pótolhattunk egy kicsit. Amúgy nem csak a vonatokon, hanem az állomásokon is volt lehetőség a vásárlásra. Nagyon

finom volt a rántott húsos szendvicsük, ami tulajdonképpen egy zsírban sült rántott szelet volt simán belerakva egy félbevágott zsemlébe. Vagy volt rajta salátalevél, vagy nem, de igazából nem volt fontos.
Lehetett téliszalámis szendvicset is venni, vajjal volt megkenve, néhány karika uborka, és a téliszalámi. De valahogy mégis jó volt, általában friss, egyedileg csomagolt.

Ami  viszont biztos, hogy a legjobb volt a piacon, az a csodálatos csokirolójuk . Azóta is lehet kapni boltokban, bevásárlóközpontokban, de nem sikerült lemásolni.  Vékony, kicsit szikkadt, de pont tökéletesen szikkadt piskótarétegbe volt betöltve a csokoládés-vajas-tejszínes krém, és az egész  kicsit kesernyés csokival volt bevonva.
Aki kóstolta annak idején az tudja, hogy teljesen más ízű volt, mint a mostaniak.

Végcélunknál pedig ha volt elég pénzünk,akkor akár az Utasellátó  éttermében is ebédelhettünk, esetleg vacsorázhattunk.
Ez az idő is elmúlt…

Fotó: Fortepan/Urbán Tamás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük