Ő az a színészünk, aki egyetlen kitüntetést sem kapott, mégis máig nagy kedvencünk

Kiváló színész volt, rengeteg hiteles alakítással ajándékozott meg bennünket. Mellette jó, “egyszerű ember”, és csodálatos apa.
Szatmárnémetiben született 1906. március 11-én, és Budapesten, 1984. november 22-én halt meg. Ő volt az a színész, akit minden kitüntetés masszívan elkerült, mégis az egyik legkarakteresebb, és legkedveltebb színész volt. Felejthetetlen alakításokat hagyott hátra.

Bánhidi László Mudris Lászlóként született, Mudris Antal János kataszteri mérnök fiaként. Apai nagyanyja után vették fel a Bánhídi nevet 1908-ban.  
1906. március 11-én született Szatmárnémetiben, a Szamos partján. Öten voltak testvérek. Legidősebb bátyja aranygyűrűs orvos lett, ami azt jelenti, hogy minden iskolában kitűnően tanult egészen az első elemitől az orvos egyetem utolsó évéig.  Az akkor híres Verebély professzor adjunktusa let.
A másik bátyja repülőgéptervező lett, és az 1910-es években több világrekordot is felállított a saját maga által tervezett gépekkel.
Az egyik öccse pedig Munkácsy-díjas festőművész volt, a Képzőművészeti Főiskola tanára.
1928-ban kapta meg színészi diplomáját, de az az idő még más világ volt. Nem volt kollégium, nem volt ösztöndíj, és nem volt szereplés főiskolás korban. Olcsó, fűtetlen albérletben lakott, sokszor csak szilvát ebédelt zacskóból.
Játszott Pesten, Kassán, Ungváron, Munkácson, majd visszatért Pestre.  Nyugdíjas korában is rendszeresen színpadra lépett.

Rengeteg filmben őrzi alakítását, a közönség mégis Matula bácsiként, meg az Indul a bakterház Konc bácsijaként emlékezik rá. Aztán ott a Kemény kalap…, vagy a Pogány Madonna, lehet szentségtörés, de én ez utóbbira tényleg miatta emlékszem.  Szinte minden igazi közönségfilmben szerepelt.
Főiskolán Balázs Samuval járt egy osztályba.  Pest majd minden színházában játszott, hatalmas szerepekben, Volt Tiborc,  szerepelt a Rozsdatemetőben, a Nevető ember balladájában, a Svejkben, Vörös és feketében, 12 székben.
1938-tól filmezett: Pillanatnyi pénzzavar, Egy bolond százat cssinál, Ének a búzamezőkrl, Talpalatnyi föld, Úri muri, Lúdas Matyi, Civil a pályán, Föltámadott a tenger, Rákóczi hadnagya, Hintónjáró szerelem…. képtelenség felsorolni őket.

De ott voltak a tévéfilmek is, a Tüskevárral és a Kincskereső kisködmönnel az élen, a Bors, Egy óra múlva itt vagyok, A fekete város, Rózsa Sándor, Az öreg bánya titka, Sólyom a sasfészekben, Keménykalap és krumpliorr…  Hetek kellenének, hogy végignézzük őket.
És megannyi hiteles alakítás mellett egyetlen kitüntetést sem érdemelt…

És ő marad az “igazi” Matula bácsi, a regény tévéfeldolgozása egyelőre úgy néz ki, hogy etalon marad, és ehhez keményen hozzájárul az ő hiteles alakítása.

Örült Matula szerepének, mert teljesen eszköztelenül játszhatta. Úgy, hogy ne lehessen rajta észrevenni, hogy színész. A főszereplő Seregi Laci nem akarta róla elhinni, hogy tényleg színész. Azt hitte, hogy tényleg Matula bácsi az igazi neve, és hogy ott élt valóban a Kis-Balaton partján, tényleg abban a viskóban.

A forgatás alatt annyira megtetszett az idős színésznek a nádkunyhó, hogy nem is ment be Keszthelyre a szállodába, hanem ott aludt a viskóban. Seregi László is szeretett volna ott éjszakázni, de neki nem engedte meg a stáb.
Matula szerepe azért állt közel hozzá, mert eszébe juttatta gyermekkorát. Szeretett horgászni az egyszerű, saját maguk által eszkábált felszerelésekkel. Zsinórt saját maga készített vékony selyemszálakból a téli estéken.  Horgászatra senki sem tanította, ösztönösen jött rá a fogásokra.

Fotó: Filmkocka, Youtube.com, Pinterest.com

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.