Tudod, hogy a városi nőknek régen miért lett csúnyán bütykös a lába?

 

Nem nehéz kitalálni…
Hiúság…Asszony a neved…!

Az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején még a földig érő ruha volt a divatasszonyok-lányok körében.
Ekkoriban, ha kivillant a boka, az már nagy szám volt, és bizony ritka csábító dolognak számított.
Így aztán nem  csoda: igencsak fontos volt, hogy egy nőnek a lába csinos legyen.
Lábfeje formás, lehetőleg ne csónak méretű, picike, kecses…

Ennek elérése érdekében  még a fájdalom, rosszullétek elviselésére is képesek voltak. Akár két számmal kisebb cipőt is felvettek, aztán meg sziszegtek…
Ha valaki viselt már nagyon szűk cipőt, akkor tudja, hogy nem csak annyiból áll a hatása, hogy itt fáj, ott fáj, nem tudom hajlítani a lábujjam, inkább behúzom őket és megpróbálok úgy lépni, kicsit mereven.

Egy idő után a szoros cipő szabályos rosszulléthez vezet. Szürkül cseppet a világ, idegesebb vagy, ingerlékeny, a fejed is megfájdulhat.

Az egyszerű mindennapokban – otthon akár – nem viseltek szűk cipőt, ez nem hagyomány volt, mint a keleti népeknél, de ha megjelentek valahol, amihez hozzátartozott akár a korzózás, vásárlás, egyszerű séta is, akkor természetesen szépek akartak lenni, és a szépséghez – szerintük – nagymértékben hozzátartozott ez is.
Ennek a hóbornak, divatnak viszont az lett a következménye, hogy a szűk cipők elszorították a lábat, és előbb-utóbb kalapácsujj, és bütyök fejlődött ki. Hiába volt a varratot, cipész által  készített cipellő ami még nyikorgott is – ha eleve ki lett adva, hogy két számmal kisebb méretet varrjanak.

Így fordulhatott elő, hogy néhány tíz év múlva már majd minden nőnek  itt fájt, ott fájt a lábfeje, és még a lapos sarkú, magas szárú, immár méretre, és bütyökre készített cipőben is megerőltető volt számukra a járás.
Ennek a következménye volt az is, hogy bár a nagyi 91 éves koráig nagyon jól bírta magát – hosszú-hosszú éveken keresztül nem tette ki utcára a lábát, mert egyszerűen a lába nem állta a cipőt. Papucsban akkor még idős emberek nem közlekedtek, de amúgy is csak a mamuszban bírt totyogni.

Annak, aki  manapság egész nap tűsarkút hord, nagy eséllyel pár évtized múlva ez lehet a része.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük