Tudtad, hogy régen a harmadik gyerek születésekor heteken belül kaptál bérlakást?

 

Feltéve, ha a településen ahol laktál volt bérlakás program. És persze szükséges volt az is hozzá, hogy állandó lakos legyél azon a településen egy bizonyos ideje.
Idővel aztán akár meg is vásárolhattad, akkori idő szerint is elég nevetséges összegért, részletre.
Nagyobb városokban volt ilyen program, Debrecenben még biztosabb.
Egy közeli rokonom kapott pont így lakást nagyjából 2 hónap alatt. És persze nem ő volt az egyetlen…

Amúgy, egy gyerektelen embernek szinte reménytelen volt a lakásigénylés. Nem csoda, hisz a gyermekesek voltak előnyben.

Meg aztán sokat számított az ismeretség akkor is…

Sokan az iskola után, amint betöltötték a 18-at – beadták a lakásigénylésüket a városi Tanácson – ekkor még így hívták – aztán a kifüggesztett névjegyzéket kellett követni, hogy mikor kerülsz sorra.
Egyedülállónak nem kellett szaladgálni figyelni a listát, mert biztosra vehetted, hogy a sor leghátulján vagy, és maradsz is mindörökre, hacsak családi körülményeidben nem történik változás – vagy: nincs egy jó ismerősöd a Lakásügyi Osztályon.

Ha volt, akkor nyert ügyed lett, és megkaphattad első álomlakásodat az épp épülő lakótelepen. Ám ezért még neked is várnod kellett pár évet.

Egy gyerekkel sem ártott az ismeretség, két gyermekkel viszont már egész jó eséllyel indultál. És mint a címben is jeleztem, három gyermek után egy nagyvárosi család – ahol volt bérlakás építési program – szerencsés esetben néhány héten belül átvehette lakáskulcsát, méghozzá kedvezményesen.
Ez akkoriban hatalmas segítség volt, még akkor is, ha  egy házépítés még arányában is jóval olcsóbb volt, mint mostanában.
Persze azért is lehetett olcsóbb egy építkezés, mert akkoriban a kalákás módi volt a megszokott. Aki jött hozzám segíteni az építkezésben, ahhoz én is mentem. Így lényegesen olcsóbb lett a fizetni való.

Fotó: Fortepan, Umann Kornél

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük