Festeni szeretett volna, vagy zenélni – aztán színészóriás lett belőle

 

Makón született 1899. január 29-én, és Budapesten halt meg 1986. december 14-én.

 

Édesapja Páger Sándor csizmadia volt, édesanyja is dolgozott, jegyszedő volt a helyi színháznál. Így a kisfiú gyakran láthatott színi előadásokat. Bár heten voltak testvérek, közülük csak hárman érték meg a felnőtt kort.

 

Páger Antalnak nagyon jó kézügyessége volt, és a zene is érdekelte, hegedülni tanult, de apja ezt nem igazán tolerálta, összetörte hegedűjét és festőszerszámait is. Leérettségizett, majd Pestre ment továbbtanulni. Mivel nem volt pénze a továbbtanulásra, először a tandíjat kellett megkeresnie. Így dolgozott lakatos segédként, de aratómunkásként is. Nem sikerült bejutnia az orvosira, ezért úgy gondolta jogász lesz. Mivel volt még ideje az évkezdetig Makóra ment, ahol műkedvelő előadásokon szerepelt. Itt látta meg a székesfehérvári színház akkori igazgatója, és jelezte, szerződtetné.

Aztán jött a világháború, kikerült az olasz frontra, majd három évig a székesfehérvári színházban színészkedett. Aztán Kecskemét, Pécs, Nagyvárad, Szeged következett. És utána már Pest… A Vígszínházban, ahol 1937-től dolgozott már hatalmas sztárnak számított. Egyetlen előadásért 250 pengőt fizettek neki.

1932-től már filmekben is szerepel. Olyan színészekkel játszott együtt, mint Dayka Margit, Kabos Gyula. 1944-re az egyik legfelkapottabb karakterszínész lett.

 

Alakításai pontosak, korrektek, hitelesek voltak, és ezt a közönség is érezte.  A filmes szakma meg azért helyezte előnybe, mert precizitása azt eredményezte, hogy kevés felvételt kellett megismételni, ami a film végső költségeit tekintve egyáltalán nem mindegy.

Ekkoriban ugyanaz a kör adta a filmek szereplőit, akik az akkori időket tekintve hatalmas sztárok voltak, hatalmas gázsival – viszont a filmszakmának jobban megérte őket megfizetni, mint egy kezdő színészt, hisz náluk tudhatták, mire számíthatnak.  Ráadásul a közönség is szívesebben ment be a moziba egy ismert név hallatán.

1933-ban elvette feleségül Komár Juliskát, akitől később két lánya is született.

A  második világháború környékén  jobboldali gondolkodású volt, antiszemita, ilyen típusú filmekben is szerepelt, és erről az időről Filmhíradó is készült. Ugyan nem volt egyetlen pártnak sem a tagja. Ezt a háború után már nem tudta volna itthon fölvállalni, ezért a háború vége előtt ’45. márciusában feleségével elhagyták az országot.  Ezután jó időre filmjeit betiltották.

Ezután Ausztriában, majd Franciaországban élt, majd 1948-tól Argentínában. Nem  színészként hanem képzőművészként kereste kenyerét, saját kiállításai is voltak.  Mellette viszont az argentin   színjátszók vezetője is volt. 1951-ben állampolgár is lett. 1954-ben az egyik Buenos Aires-i színházban dolgozott, a darabot ő rendezte, ő volt a főszereplő, és a díszlettervező is. 1955-től már mind kevesebbet szerepelt, valójában haza szándékozott térni. 1956. augusztusával külön kormányengedéllyel tért haza. Nem tudta mi vár rá majd itthon, félt a közönség ítéletétől.  Ám fölösleges volt tartania tőle, mert  a közönség óriási lelkesedéssel fogadta, nem felejtkeztek el róla, imádták művészetét.  Minden műfajban hatalmasat alkotott, a kisembert, az urat, a parasztot naturalisztikus eszközökkel formálta meg.  Hitelesen.  Idős korára pedig embersége átsütött egyéniségén.  Ő is egyik Cannes-i díjazottunk, Ranódy László Pacsirta c. filmbéli alakításáért kapta a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat.

1986. decemberében épp  az Elveszett paradicsom c. tv játék forgatási ideje alatt távozott, még előző felvételi napon viszontlátással búcsúzott, aztán elment… Alakítása így töredék maradt, mementó…

Hirtelen belázasodott, amire a gyógyszerek sem hatottak. Kórházba szállították, de már ott sem tudtak rajta segíteni.

Színészóriás volt, hibákkal, erényekkel. Ember.

Fotó: Fortepan
Index, Páger Antal hagyatéka

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.