Gyermekkorában Sinkovits Imrével lakott egy házban

 

Krencsey Marianne Rákoscsabán született 1931 július 9-én, és New York-ban halt meg 2016-ban. Apja családja nemesi származású volt. A Zápor utcában laktak, ahol a házbeli gyerekekkel gyakran játszottak színházasdit, ahol aztán belépőt is szedtek. Egyik játszótársa Sinkovits Imre volt.
1950-ben érettségizett a Gizella Leánygimnáziumban, és ekkor jelentkezett mind a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-könyvtár, és a Színművészeti Főiskola rendezői szakára. Ekkor azonban ide nem nyert felvételt, elkezdte tehát a magyar-könyvtár szakot. De félévkor végül sikerült bejutni a főiskolára diákcsere révén – nyilván valaki otthagyta a szakot, és így jutott hely a fiatal rendezőjelöltnek.

 

1954-ben Debrecenben lett volna a vizsga előadása, de aznap otthagyta a színházat, mert bepánikolt, ugyanis azt hitte, hogy az, hogy az előadás előtt Vámos László átrendezte a darabot annak a jele, hogy nem felelt meg.
Pesten viszont későbbi férje, Makk Károly felkérte a Liliomfi női főszerepére, ami egyből országosan ismertté tette.  Az épp induló Televízió is alkalmazta egy ideig. Aztán 1956-ban végül megszerezte diplomáját, legalábbis elméletben, mert papír alapon majd csak 1996-ban vette át New Yorkban.
Olyan filmekben játszott, mint a Gábor diák, Szegény gazdagok, Az aranyember, egyik főszereplő volt a legendás sorozatban, a Tenkes kapitányában.
Idős korában Alzheimer-kórban szenvedett, harmadik férje gondozta haláláig, majd utána nem sokra rá követte is.

1954-es Liliomfi sikere után Krencsey Marianne-ból sztár lett, márpedig Magyarországon az időben a sztárokat nem szerették. Nem a közönség, hanem felsőbb körökben.  Ekkoriban ha valaki túl magasra emelkedett, akkor számíthatott arra, hogy megpróbálják letörni szárnyait. Így járt annak idején Bajor Gizi, vagy akár Soós Imre is. Ez utóbbinál abba kötöttek bele, hogy azért nem viszik el, vehet részt a moszkvai VIT-re, mert hogy nem tud viselkedni…

1958-ban már Makk Károly a férje volt, és a rendező díjat iss nyert a Ház a sziklák alatt c. filmjével  felsőbb körökben úgy tettek, mintha mi sem történt volna. Sőt – ahol lehetett ott akadályozták.
Krencsey Marianne-t 1960-as argentin útja előtt behívták a Film főigazgatóságra, ahol azt akarták elérni, hogy válófélben lévő férje ellen jelentsen. Ezt ő visszautasította.
Visszatérte után Aczél Györgyhöz volt hivatalos ugyanebben az ügyben, ekkor ő ismét megtagadta a jelentést.
Innentől viszont mintha elvágtak volna valamit. Nem kapott szerepeket, ha igen, akkor olyat, ami nem neki való.  A kritikusok utasítást kaptak, hogy jót nem írhatnak róla.
Válása után 1962-ben hozzáment Dr. Nemes Gyula nőgyógyászhoz, de ez nem vetett véget a folyamatnak.  1965. decemberében elvették férje útlevelét, majd mikor a színésznő beadta sajátját hosszabbításra, azt már nem kapta vissza.
Végül – a nőgyógyász férj egy régebbi betege segítségével – H. András /vsz.a régi miniszterelnök/ közbenjárására kapta vissza az úti okmányt, ám Krencsey Marianne ügyén csak Aczél György tudott volna segíteni.
De aztán ugyanúgy H.András segítségével visszakapja útlevelét, ám egyben érzékeltetik velük, hogy majd kérik segítségüket, jelenteniük kell.  Ekkoriban már ismét voltak felkérései, és kezdett összeállni a kép előttük. Hogy az a rendszer arról szól: ha valakiről akár csak feltételezhető is, hogy van mögötte fentről valaki, akkor már nyert ügye van, és haladhat előre. Tartottak tőle, későbbekben nem lenne nyugtuk.
Rövid úton, haza fele menet döntötték el, hogy elhagyják az országot, innen menni kell.  Se a szülőknek, senkinek a környezetükből nem mondták el, hogy mire készülnek.

 

Szabályosan elszöktek az országból. Bérelt garázsban pakoltak, aki érdeklődött, hogy hová mennek, azoknak azt mondták, hogy balatoni nyaralásra. A határátlépést direkt rossz időre időzítették, hogy a határőrök elnagyolják munkájukat.  Végül sikerrel jártak, de sok országot érintettek, míg végre eljutottak Angliába,  majd végül 1966. november végén New Yorkba.

Itthon közben 1968-ban teljes vagyonelkobzásra, és 2-2 év szigorított bv. munkahelyen történő szabadságvesztésre ítélték őket, de aztán 1973. szeptember 11-én tettüket elévültnek nyilvánította büntetésüket. Ez igazából nem zavarta őket, hisz mindkét büntetésről  a rendszerváltás után értesültek.  Akkor tudták meg, amikor elkobzott öröklakásukra beadták a kártérítési igényüket. Végül az ítéleteket a rendszerváltás után 4 évvel megsemmisítették….

Forrás: Wikipedia
atv.hu Élet a Liliomfi után? Így lett Krencsey….
Fotó: Fortepan
Starity

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük