Tudtad, hogy Latabár Kálmán 1944. óta súlyos cukorbeteg volt?

 

Ezzel az akkor még lényegesen súlyosabb betegséggel együtt élve szórakoztatott bennünket olyan önfeledten.  Abban az időben a  cukorbetegség  általában valóban megrövidítette az ember életét. Ő pedig így próbált, így stresszelt, táncolt, bolondozott, mint minden színész: rendszertelenül élt, s közben pedig nyilván szúrta magát, és nem “tollal”, parányi tűvel, mint mostanság.

1944-ben, 42 évesen lett cukorbeteg, valószínűsíthető, hogy a háború, és annak következményei is hozzájárultak kialakulásához. Eleinte nagyon sokat volt kórházban, a család fel volt készülve a legrosszabbra, úgy nézett ki, nem tudják beállítani, kezelni betegségét.

Többször volt olyan eset, amikor be kellett ugrania valakinek szerepébe, mert a magas cukorérték nála “úgy jött ki”, hogy egyszerűen nem tudott megszólalni. Márpedig ez egy színésznél végzetes.

Ilyenkor aztán – bár pihennie kellett volna – ő is ott izgult a színfalak mögött a beugróért, és a közönségért. Mert számára ők voltak a legfontosabbak, értük élt.  Ekkor aztán együtt élt a beugró színésztárssal, segítette ahol tudta, jelezte, mikor kell megszólalni, mikor jöjjön a csattanó, hogy minden tökéletes legyen.

A család a magyar színjátszás leghíresebb dinasztiája. Már majd két évszázada szolgálják szórakoztatásunkat. Eredetileg Kiskunhalasról és Kolozsvárról származnak, de már jó ideje az az ág, amelyből a két testvér, Latabár Árpád, és Latabár Kálmán is származik – Pesten él, Pesten élt.
Kis Latyi, és Nagy Latyi, ahogy a népnyelv szólította őket – hatalmas közönségkedvencek voltak. Mindketten karakteres külsővel rendelkeztek, Árpád a zárkózottabb, későbben érő, Kálmán pedig a nyitottabb, maximalista ember. Bár előadásáról úgy gondolná az ember, hogy akkor, ott élte meg, minden lépése, minden poén kidolgozott volt az utolsó szusszanásig. És ő is akárcsak a nők között Honthy Hanna, aki maximalizmusban Latabár Kálmán tökéletes párja volt  – milliméterre pontosan tudta, hogy a megérdemelt tapsot, mikor, hogy “zsebelje be”.
Rá kimondható, hogy pótolhatatlan.

Fotó: Sebesi István
Fortepan

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.