Tudod, a nagyi miért takarította régen a járdát minden reggel?

 

Hogy ne érje szó a ház elejét, ne adjanak okot a pletykálódásra.
Nagyanyáink idejében nem igazán volt ideje az asszonyoknak szomszédolni. Ha találkoztak, beszélgettek, akkor az dologidő után az utcán történt meg. A házba bejáratos inkább csak a közeli rokonok voltak, jó ismerősök. 

Épp ezért, ha valakit, valakiket kritizálni akartak, akkor azt legegyszerűbben a ház külső kinézete alapján tehették, mennyire van karban- és rendben tartva.
Hisz ha kívül koszos, elhanyagolt volt a ház, sepretlen a járda, akkor abból következtetni lehetett a lakók jellemére. Aki valamit is adott a rendre, tisztaságra, és hogy a környezetnek jó véleménye legyen róla, az rendet tartott maga körül.
Faluhelyen, és ekkoriban még a városokban is a köznép ,hosszú,  jellegzetes épületben laktak, ahol az  utcára két ablak nyílt – általában a tiszta szobáé. A külső szemlélő, aki elment a ház előtt, vagy a szomszédok igazából csak ezt látták, ez alapján mondtak véleményt a bent élőkről.

Mit  tettek azért, hogy ne érje szó a ház elejét?

Ezért, meg persze saját akaratukból, tisztaságszeretetükből tavasszal jött a nagytakarítás, és a ház rendbetétele. Ez a ház belsejénél annyiból állt, hogy kikormolták a kéményt, kemencét, kályhát, ledöngölték a padlót, a falakat kijavítgatták, átmeszelték. Megcsinálták a nagymosást, lemeszelték a falakat, kemencét és sok helyütt a ledöngölt padlót is. A kemencét mindannyiszor meszelték, ahányszor koszolódott. Aztán kívül elvégezték a házon a javítani valót. Nem malterrel, hanem tapasztottak. Majd jött a ház meszelése. Ezt a munkát egy rendes, gondos háziasszony – merthogy az ő dolguk volt – minden tavasszal és ősszel elvégezte. Már azért is, hogy az ünnepekre a vendégeket tisztaság fogadhassa. Ha nagyobb esemény történt év közben például férjhez ment a leány, akkor illett az esküvő előtt is rendbe rakni a házat.

Amennyiben szükséges volt elvégezték a kerítés javítását, ami ekkoriban általában fából volt, tehát állandóan gondját kellett viselni. Ha már kopott volt, akkor azt is festették, vagy meszelték.
És ami nagyon fontos volt még – hogy ne érje szó a ház elejét – illett minden nap a reggelt azzal kezdeni, hogy a ház előtt minimum a járdát felskiültek a ház elébeeperték.  Rendbe tették, sokszor még az utca földjét, homokját is felgereblyézték, és ha volt vízelvezető árok, akkor azt is takarították időnként.

Mert aki ezt nem tette meg, de arra volt ideje, hogy kiült a ház elé trécselni, arra biztos, hogy ferde szemmel nézett a falu apraja-nagyja, meg volt róluk a vélemény…Hisz ha belegondolunk – reggel a ház körüli rész, a porta rendbehozatala, az állatok ellátása, a gyerekek gondviselése, főzés, esetleges mosás, háztartási munkák elvégzése  elvitte egész napjukat. Ha nem, akkor nagy eséllyel valami munka elmaradt.
Az a nézet járta, hogy olyan nincs, hogy belül ne legyen munka az asszony számára, akkor pedig sokáig nem ér rá kint üldögélni, pletykálni…
Fotó: http://www.munkacsy.hu/tengertanc/page.fcgi?type=4&id=551&o=2&vid=17&kid=0&search Utcát söprő asszonyok Magyarország, Köröm község (B.A.Z. m.), 1985  Fotó: Paul Almásy Forrás: http://goo.gl/iIC18A

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.