Tudtad, hogy régen a sör egy hétig, a tej maximum két napig, az olaj egy hónapig volt jó?

 

Manapság már az élelmiszerek akár hónapokig megtartják minőségüket. Ennek több oka van, fejlődött, de mindenképpen más a technológia, mint régen.

Pár évtizeddel ezelőtt még voltak bizonyos hónapok, amikor tudták az emberek, hogy áremelkedés lesz. Egyik ilyen biztos dátum a január 1. volt. Sokszor hangzott el Szilveszteri beszélgetésekkor, hogy vajon másnap mit jelentenek be a rádióban, televízióban. Mert, hogy ez volt az egyik biztos nap, amikor közölték a lakossággal a rossz hírt.
Ez úgy működött, hogy a tévébemondó egy listáról felolvasta melyik termék mennyivel drágul. Épp ezért az élelmes magyar már hetekkel előtte kezdett készülni, bespájzolni. Hogy, hogy nem: valahogy mindig megneszelték, megtudták az emberek előre –  minek az ára fog emelkedni. Ezért ha tehették, akkor alaposan feltöltötték a készletet…
Volt viszont pár dolog, amit nem volt érdemes tömegesen vásárolni, mert rövidesen – a leggondosabb tárolás ellenére is – tönkrement.
Tejjel nem lehetett mit kezdeni, nem volt még tartós tej, féltartós sem, örült az ember, ha egyik napról a másikra elállt egy alapos forralást követően.
A boltokban is megsavanyodott sokszor a következő napra.
Volt olyan, hogy a hétfőn szállított üveges tejet másnap aludttejként árulták.
Fagyasztásról még nem is álmodtak, hisz a legtöbb helyen hűtőszekrény sem volt, nemhogy fagyasztóláda.
Meg hát a tej sem volt még alkalmas rá, évtizedek múlva jelent csak meg a homogénezett belőle.
A sör az ugyan nem élelmiszer, bár sokan szívesen vennék, ha az lenne – annak idején 5-7 napig lehetett eltartani, mert utána megzavarosodott. Nem volt még pasztörizálva, oda kellett figyelni a vásárláskor.
A legtöbben a zöld üvegest szerették két okból is. Egyrészt gusztusosabb  volt, jól itatta magát,  másrészt ezen keresztül jól lehetett látni, ha kezdett opálos lenni.
Így aztán ezt sem volt érdemes karton- bocsánat – rekesz számra venni, mert úgyis megromlott volna. Nagyobb ünnepekre, például lakodalmakra ennek beszerzését lényegében az utolsó pillanatra hagyták.
És bizony az olaj – ami nem volt olcsó mulatság – sem volt hosszú ideig eltartható, ha szuper frissen szereztük be, akkor is csak maximum egy hónapig állt el. Legalábbis eleinte. Aztán meg háromig.
Utána ez is zavaros lett, használhatatlan. Idegenkedtek is tőle sokan, a lakosság nagy része elég nehezen szokott rá, csak szép lassan, fokozatosan. Sokan még a szagát sem birták.
A liszt, búzadara megpondrósodott, ráadásul ekkoriban jóval szennyezettebb volt, mint mostanság. Én annak idején vettem egér ürülékest  is. És panaszkor a boltos csak annyit mondott: Meg kell szitálni…

Ezekből a dolgokból, lisztből, olajból csak egy havi mennyiséget halmozott fel a lakosság. Fizetéstől fizetésig – ez volt a lényeg.
Ellenben minden másból legtöbbször több havi mennyiség volt otthon- emeléstől függetlenül is – hogyha gond van, valami baj történne,  akkor legyen  mit enni.

Közel volt még 56, és közel volt még a háború, a biztosra mentek…

Fotó: Fortepan/Fortepan album

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.