Múlt századi esküvők, máig nyúló hagyományok… Te mindegyiket ismered?

A menyasszonyi ruha majdnem minden lány álma(és persze az esküvő is).
Ha álmodozik róla, lelki szemei előtt látja házasságkötését, akkor biztos, hogy fehér, hibes-habos álomszép gyönyörűséget képzel el maga előtt, csodálatos fátyollal, esetleg hosszú-hosszú uszállyal.

Leánybúcsú, limuzin, vagy hintó, és minden olyasmi, ami miatt egyszerinek, és megismételhetetlennek érzi majd később is ezt a napot.
De milyen volt régen egy-egy menyasszonyi ruha, és egyáltalán minek mi a jelentése? Mert azt valahogy érezzük, hogy bizonyára szinte az összes apró dolognak van…

Az esküvők, és maguk a ruhák időszakonként változtak. Nem csak a divat miatt, magukon hordják a történelmi korszak elvárásait, szokásait, és a politikai, valamint gazdasági helyzetet is jelzik.
Volt időszak, amikor szinte kötelező volt a fehér ruha, volt olyan, amikor a fiatalok is előszeretettel választottak más megoldást.
Manapság már nem minden  ruha fehér, de a hagyományos, “A menyasszonyi”, biztos hogy az.
Régen fontos volt, hogy a házasságot kötő lány érintetlen, tiszta legyen.
Ennek a tisztaságnak a jelképe a hófehér öltözék.
Épp ebből kifolyólag még pár évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy valaki második házasságkötésekor is ezt viselje, ebben az esetben általában kosztümöt vettek fel .

Még véletlenül sem fordulhatott elő olyan, hogy valaki saját maga által varrott ruhában álljon a pap, vagy az anyakönyvvezető elé, hisz ez balszerencsét hozott, és annyi szomorúságra számíthatott házasságában, ahány öltéssel varrta  ruháját.
Ugyanígy ritkaság volt, hogy egy kor után valaki fátyolt vegyen fel esküvőjén, mivel  ez a kiegészítő a mirtusszal együtt  a leendő asszony  ártatlanságának szimbóluma.
Balszerencsét hoz még az esküvő előtt próbálgatni. Más lány  a világ minden kincséért sem próbálhatta fel, ha megtette, akkor a vőlegény csábítójaként tarthatták számon.

A fátyolt, amit a menyasszony viselt két ember hajthatta fel.
Az egyik a lány apja, a másik pedig a férje.
Ezt is csak akkor, amikor már kimondták a boldogító igent.
Fontos volt, hogy mindketten – menyasszony, vőlegény –  viseljenek rozmaringot, mert ez örök hűségük jele.
Fontos volt, hogy a menyasszony cipőjébe egy pénzérmét helyezzenek, ő egész nap így viselte a cipellőt, mégpedig azért, hogy későbbiekben ne legyenek anyagi gondjaik.

A menyasszonyi csokor a pár boldogságának szimbóluma, ebből vesz le a vőlegény egyetlen szálat, és rátűzi a zakója hajtókájára.
A menyasszonyi csokrot csakis a vőlegény rendelheti. Ellenkező esetben balszerencsés lesz a házasság.
Az esküvő, pontosabban a lakodalom végén a csokor megszerzése szerencsét hoz, amelyik lányé lesz, az ő esküvője lesz sorban a következő.
A gyűrű az örökkévalóság jelképe, véd az ellenségekkel szemben is. Nem szabad lerakni, másnak pedig ujjára húzni tilos.  Ezek az események csakis rosszat hozhatnak a házasságban.
Az esküvői torta sok hiedelem forrása. Egyrészt minél nagyobb, minél flancosabb, minél díszesebb, annál több gyerek érkezik, annál termékenyebb lesz a házasság.

Az esküvői tortát mindig ketten vágják fel, mégpedig egy késsel.
Erre azért van szükség, mert ezzel fejezik ki összetartozásukat. Nyilván egyikőjük keze feljebb kerül, ő lesz a domináns a házasságban.
Fontos, hogy az első darabot közösen egyék
meg, mégpedig egymást megetetve, így biztosítható, hogy hosszú, boldog, édes házasságuk legyen.
Régen kenyérből és sóból is ettek egy-egy falatot. A kenyér a jót, a só a rosszat jelképezi.
Ezzel fogadták meg, hogy jóban, rosszban együtt lesznek, összetartanak.

Magyarországon szokás a frissen összekelt pár előtt az utat rizzsel felszórni, ezzel termékenységüket biztosítják.
Régen  a templomhoz vezető utat eltorlaszolták egy jelképes fatörzzsel, amit aztán a templomba igyekvő párnak kellett elfűrészelni, így jelezték, hogy későbbiekben is minden rosszban összetartanak, és minden nehézségek közösen jutnak majd túl.
Éjfélkor kezdődött a menyecsketánc, itt a rokonság, barátok, szomszédok a friss házasokat anyagilag támogatták, és részint viszonozták a lakodalomra fordított költségeket, vendéglátásukat.

Amikor már nem volt vevő  a menyasszonyra, akkor a vőlegény magához vette a pénzt, a feleségét ölbe véve magával vitte.
Mai napig fennmaradt szokás a menyasszonyt a küszöbön
átemelni, így játsszák ki a küszöb alatti rossz démonokat, akik főleg akkor törnének rájuk, ha a menyasszony megbotlana a küszöbben. Ám mivel a vőlegény, pontosabban a friss férj ölében lépi át a küszöböt – a démonok nem árthatnak.

Mindenféle szerencsét hozó praktika bevethető házasságkötéskor, patkó, só, kéményseprő, de vannak szerencsétlenséget hozó dolgok is, mint  malacot látni, vagy papot, esetleg  apácát megpillantani.

Persze nem a templomban, hanem ha a templomhoz vezető utukat keresztezi…

Forrás: Nászéjszaka.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.