Az egyik legfelfoghatatlanabb magyar bűntény – és elgondolkodtató előzménye

Soproni Ági Kecskeméten nőtt fel, ott növögetett és általános iskolás korában sokszor benézett a színházba. Akkoriban Radó Vilmos volt az igazgató, és sok-sok operettet játszottak. Három éves kora óta színésznő akart lenne. Azt akarta, hogy színpadon legyen, hogy meg tudja mutatni magát. 

 

1975-ben lediplomázott, de a Színművészetiről nem voltak jó emlékei. A Képes 7 – 1990-es riportja szerint Békés Andrástól annyit tanult, hogy előbb a gesztus, utána a szó, Kerényitől meg azt, hogy Domján Editnek nagyon igaza volt, hogy öngyilkos lett, negyven fölött egy színésznő ne lépjen színpadra. Innentől utálta Kerényit.

Aztán ott volt Vámos tanár úr, aki közeledett volna, de nem jött össze neki. Évekig még csak nem is köszöntek neki azok a tanárok, akik mást is akartak, nem csak okítani.
Nagy emlék viszont Gosztonyi János és Montágh Imre oktatása.
Ruszt József művészetét imádta.  14 évig volt a színházában. Persze nem állandóan, hanem mikor hívta. Egy idő után ő Finnországban élt, onnan járt haza.
1976 tavaszán Finnországba küldték egy küldöttséggel. Ott ismerte meg későbbi férjét. Attaséként dolgozott kint. Akkor férjhezment hozzá, nagyjából 10 évig tartott a házasság, már 1985-ben, a riport készítése előtt 5 évvel már váltak.

A főiskolán már öngyilkos akart lenni, mert  már 10 éves korában ott motoszkált benne a gondolat – az apja második felesége közölte vele, hogy nincs szüksége rá senkinek. Aztán 14 éves korában az anyja elmondta neki, hogy igazából nem is akarta.
Aztán a főiskola farkastörvényeit nem igazán jól viselte, gyógyszert vett be, de kimosták a gyomrát, kis híján megvakult, memória zavarai lettek.  Dühkitörései voltak a kórházban.
Aztán Békés András – tanára azt mondta, hogy nem kell levizsgáznia, elküldi inkább szanatóriumba, ám ő inkább kérte hogy vizsgázhasson.
De a halálvágya utána sem szünt meg, viszont együtt élt vele. A riport készítése idején, 1990-ben arról beszélt, hogy van egy gyermeke, ez adja a löketet. Ha fia: András nem lenne, akkor nem tudja mi lenne.  És mivel még akkor a fiú 11 éves volt ezért úgy számolt, hogy még legalább 5-6 évig szüksége lesz az anyjára.
A második idegösszeroppanását az után kapta, hogy otthagyta a férjét, – nem véglegesen – és hazaköltözött Finnországból.
Ekkor volt  terhes, mert az akart lenni. Azt mondták neki, hogy ez egy életcél, ő meg eldöntötte, hogy akkor szülni fog.
Ekkor született meg 1979-ben András, a fia. A diplomata életmód miatt sokszor éltek külön is férjétől, a gyerek hol vele, hol az apjával volt.  De még a váláskor is szerette férjét.  Úgy fogalmazott: nem az eszével.
A halálról is beszél a riport végén, amit D. Magyari Imre készített, a riporter kérdezett rá a végén, hogy készül-e rá?
Azt válaszolta – készül. Nem fél meghalni, de a tenyerébe az van írva, hogy 400 évig fog élni.
Bár családjában nem kellett senkinek gyerekként, kellett találnia valamit, amiért érdemes élni…
Emlékszem arra a tv-adásra, amiben a színésznő fia egy szobában ülve, szemrebbenés nélkül a kamerába nézve mondta el, hogy néhány napja eltűnt az édesanyja minden előzmény nélkül, és azóta semmit nem tud róla.
Mielőtt eltűnt, számítógépéről letörölt mindent..

Már ekkor volt egy furcsa érzésem, mert valahogy olyan lelki nyugalommal beszélt a fiú, amit nem passzolt a képbe. Hisz elvileg félti az anyját, keresteti, még a Televízióval is felvette a kapcsolatot – de akkor miért látszik rajta az idegesség?

De kezdjük az elején…

Soproni Ági Kiskőrösön született 1949. novemberében Schwartz Ágnesként, később édesapja  Sólyom-ra magyarosíttatta nevüket. Édesanyja Faludi Valéria, unokatestvére Sólyom Tamás zenész, zeneszerző, szövegíró.

Még egy éves sem volt, amikor Kiskunhalasra költöztek, majd szülei elváltak, ő pedig intézetbe került 6 évre. A kecskeméti Katona József Gimnáziumban érettségizett, majd Pestre került, jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol Békés András osztályába került, Gyabronka József, Kiss Mari, Helyei László, Menszátor Magdolna, Velez Olívia is osztálytársa volt. 1975-ben végzett, majd visszatért Kecskemétre, a Katona József Színház színésznője lett. 1979-ben már a Várszínház tagja volt, 1983-tól pedig 6 éven keresztül a Nemzeti Színház szerződtette. 1990-től szabadúszóként dolgozott.
Bár Moliere, Shakespeare, Lehár, Katajev, Hubay művekben játszott sajnos mégsem szerepei miatt emlékszünk rá, hanem tragikus, megdöbbentő halála miatt.
19 évvel ezelőtt, 2000. március 9-én fia, az akkor 21 éves Petróczi András és barátja, Lázár Zsolt meggyilkolták.
Valójában érdemi magyarázatot nem tudtak adni tettükre.
A közvetlen ok anyja vagyonának megszerzése volt.
Kitervelték a bűntettet, a teljes nyugalommal próbálták összekuszálni a szálakat.
Akkoriban még a televízió által is kerestették, mondván gyanús körülmények között tűnt el, még számítógépéről is törölt mindent eltűnése előtt.
A korabeli riport tanúsága szerint viszont túl tárgyilagosan tudott beszélni a történtekről, arról, hogy anyjáról már napok óta semmi hír nincs.
A színésznőt kegyetlenül, hidegvérrel megölték, és maradványait ugyanolyan módon tüntették el. Még ügyvédjeit is elborzasztotta tette, tettük.
A színésznő fiának anyagi gondjai voltak, az anyja ebben nem akart segítségére lenni, a fiú  úgy gondolta, hogy eltervezett, számára kellemes életének anyja az útjába állt, ezért úgy tervezte, hogy megöleti.
Felbérelte erre barátját, 8 millió Ft-ot ígért neki, azt tervezte, hogy ezt a pénzt majd házuk eladásából fogja összehozni.
A tett elkövetése idején a fiú teljesen érzelem mentesen viselkedett.
Akkoriban nem dolgozott, feketén üzletelt mobilokkal, ennek ellenére sosem volt pénze. Köztük, anya és fiú között a viszony megromlott, az anyagi problémák csak halmozódtak, végül úgy döntött, hogy szól nálánál 5 évvel idősebb barátjának.
A tényleges tettes nem igazán akarta vállalni a feladatot, de a fia unszolására végül végrehajtotta a gyilkosságot. A gyilkosság után még egy videokazettát is megnéztek.
Másnap Soproni Ági fia a Balatonra ment, mert azt tervezte, hogy onnan küld saját számára sms-eket, elhitetve, hogy anyja még él. Barátja addig anyja holttestét próbálta eltüntetni.
Végül a munkát kettesben fejezték be.
Hiába akarta a fiú eladni a házat, nem sikerült, ezért bérbe adta, és 400 ezer forintonként fizetett a gyilkosságért, és különböző háztartási gépekkel is törlesztett.

Eleinte eltűnés miatt folyt a nyomozás, majd fél év múlva már gyilkosságként kezelték az ügyet, gyanúsított a színésznő fia lett, és néhány hét alatt kiderült az egész eset.

A gyilkosság előtt kevesebb mint egy hónappal  a rendőrség már annyit tudott, hogy egy Pepó gúnynevű férfi meg akarja öletni anyját. Sajnos ennyiben maradt, nem lett belőle ügy.  Ha komolyan vették volna, akkor esetleg a színésznő még ma is élhetne.

Az ügynek volt egy harmadrendű vádlottja is, egy lány, őt is meg akarta bízni a színésznő fia a gyilkossággal. A lány tettestársakat akart bevonni, de azok nem álltak kötélnek, utána pedig már ő is megtagadta a gyilkosságban való rész vételt.
Bár immár 19 éve történt az eset, az ügy máig ép ésszel felfoghatatlan…
3 évig húzódott az ügy, míg végül jogerősen elítélték őket.
A színésznő fia 40 év múlva, tettestársa pedig 35 év múlva kerülhet feltételesen szabadlábra. 

(A színésznővel készült riport a Képes 7. 1990. december 29-, 52. számában jelent meg)Újranyitott akták – Az Echo tv műsora
Fotó: Pesti Műsor címlap Forrás: Wikipédia, Index, Bors online, Pinterest

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük