Kik voltak a Milimárik?

Régen a nagyvárosok ellátása még nem volt úgy megoldott, mint mostanában, a múlt század elejéig bizony voltak még problémák. 
Így aztán a környező településekről – felismerve a  helyzetet, és az üzleti lehetőséget – elkezdték hordani a városiaknak a tejet, tejterméket. 
Pesten a svábok, máshol a környező parasztság jelent meg. 

ó volt ez: nem kellett hordani a tejet a csarnokba, és a nyereséget is jobban le lehetett fölözni.

Voltak a kisparasztok, akik egy-két tehénkéjük fölöslegét hordták be, ők gyalogosan, sokszor 30-40 kilóval megpakolva mentek a városba, vagy a legközelebbi vasútállomásig, és onnan utaztak tovább állandó vásárlóikhoz.
És voltak olyanok is, a pénzesebbek , akik lényegében viszonteladóként működtek – felvásárolták a környékről a tejet, és szekérrel érkeztek, hordták a városba.
A  gazdasszonyok örömmel fogadták őket, mert így családjuknak biztosítani tudták rendszeresen a friss, falusi tejet, tejfölt, túrót, sajtot, vajat…
A Milimárik is jól jártak, a megtermelt tejet, tejterméket – falusi szinten jó áron – el tudták adni.
A gyalogos asszonyok még hajnalok hajnalán útnak indultak.
Kihordták a tejet, és felvették a következő rendelést. S bizony mire végeztek, és hazaértek, addigra már dél is elmúlt- jó esetben .
Nevük a német die Milch szóból ered, és nem véletlen hogy így nevezték el őket, mivel a Pest környéki svábok kezdték el először így, háton, kannákban behordva fölöslegüket.
Idővel az egész országban hordtak ki így tejet, tejterméket, viszont a nevük más volt.

Ezt az elnevezést kifejezetten a pesti, és a környékbeli tejes asszonyokra használták.
Voltak közülük rendkívül ismertek, népszerűek is, olyan is, akit még szoborként is megörökítettek.
Fotó: Pinterest.com

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.