Tudod, mennyit kerestek szüleid, nagyszüleid?

 

A rendszerváltás előtti jövedelmekről már valójában fogalmunk sincs. Feledésbe merült. Annyi maradt meg belőle, hogy egész jól meg lehetett élni, megélhetési gondja nem volt annak, aki dolgozott, márpedig lényegében mindenki dolgozott, egy picurka réteg volt csak, aki munkahelyet nem tudott felmutatni, ügyeskedéssel kereste a mindennapit.

 

Az átlag magyar jövedelme 1956-ban 1200 Ft volt. Ez alatt volt a parasztság bére, a munkások és alkalmazottak pedig jobban kerestek, nagyjából 1400 Ft-ot vittek haza.
Az átlagbér 1960-ra nagyjából 1600 Ft-ra ugrott, ekkor viszont a munkások és alkalmazottak csak egy hajszálnyival kerestek többet.
1970-re 2200 Ft lett egy átlagos magyar havi jövedelme, a munkásosztály, és a szellemi dolgozók valamivel többet nagyjából egy százassal vittek többet haza. Persze az idősebbek többet, a fiatalabbak nyilván kevesebbet.
1980-ra a fizetés 4000 Ft lett, szinte minden téren. 1990-ben, a rendszerváltáskor pedig már 13.500 Ft. Ez persze már csalóka, mert itt már ott van a levont jövedelemadó is, ami azt jelenti, hogy kézbe ettől jóval kevesebbet kaptak az emberek.

És hogy egy szellemi dolgozó konkrétan mennyit keresett?
A hatvanas években egy mérnök például nagyjából 3400 Ft-ot kapott a borítékban, egy orvos 3100-at, egy közgazdász 3000-et, egy tanár 2000-et, egy általános iskolai tanár 1600-at, egy tanító pedig nagyjából ugyanannyit keresett.

1970-re ez az összeg a mérnököknél felment 4600-ra, egy orvos 4400-at, egy közgazdász ugyanannyit, egy középiskolai tanár 3200-at, míg egy általános iskolai tanár, tanító 2200-2700 Ft közötti pénzt tudhatott magáénak egy hónapban.
Hogy aztán ez mire volt elég? A hatvanas években egy kiló kenyérért 23 percet kellett dolgozni, 1972-ben majdnem 16 percet, a rendszerváltás környékén, és jelenleg is nagyjából 21 perc volt ez az arány.
Egy kiló húsért a hatvanas években 2,4 órát dolgoztunk, ez 1972-re felemelkedett három órára, tíz évvel később már 3,4 órát kellett a munkahelyen tevékenykedni, mostanában pedig nagyjából másfél órát. Persze átlagosan.
Akkoriban egy forgótárcsás mosógépért egy havi átlagbért kellett kifizetni, egy televízióért pedig 3-6 havit. A benzin literje ugyan olcsó volt, de egy kocsiért egyrészt évekig sorban kellett állni, másrészt az ára olyan magas volt, akár több évig is egy teljes fizetés letétbe helyezésével tudtuk csak összehozni.

 

Ötven éve a villanyáram kW-jáért 8 percet kellett dolgozni, jelenleg kevesebbet, gáz köbméteréért akkoriban 10 percet dolgoztunk, ami jelenleg is átlagosan ugyanannyi.
Ha valamiért szépnek és jónak érezhető utólag az akkori megélhetés, annak az az oka, hogy biztos volt a munkahely, így stabil volt a jövedelem is. Viszont az igények jóval alacsonyabbak voltak. A legtöbb család nem gondolkodott gépkocsiban, vagy ha igen, a legolcsóbb is megtette. Sok területen nem volt választék, élelmiszerben, ruházatban is egysíkú volt a skála, de relative olcsó  volt. Az alapvető élelmiszerek biztos. A családoknak – épp a stabil munkahely miatt – volt tartalékja, a hetvenes évektől pedig aki akart ettől is többre juthatott, megnyílt az út a plusz munkára… És időnként külföldre is eljuthatott az ember, akár Nyugatra is…

Az élelmiszerárak alakulásáról itt olvashat…

Fotó: Fortepan

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.