“Bendegúz”, aki egész életében igazi családra vágyott…

Szüleit nem ismerte, később testvéreit is csak futólag – nyolc hónaposan került intézetbe, Pomázra. Hároméves korában került nevelőszülőhöz, egy idős néninél nevelkedett Szentlőrinckátán.  Felnőtt korában pedig haláláig Veresegyházon lakott.

Harminc éve, 1980-ban mutatta be a Magyar Televízió az Indul a bakterházat, melyet egy évvel előtte forgattak, azóta ez a film  egyértelműen a legnépszerűbb magyar filmvígjátékká vált.

A siker talán legnagyobb kulcsa a szinte saját életét élő, először a lókupechez, majd a bakterhoz került Regős Bendegúzt alakító Olvasztó Imre volt. A semmiből érkezett, nem volt köze előtte a színészethez, – ez után még egy filmben játszott – és később sem csábult el, bár biztatták, hogy válassza a színészi pályát. De nem érdekelte a szakma, gyerekként látta annak szépségeit, és árnyoldalait is.
Koltai Róbert mesélte annak idején, amikor késői időpontban, szinte bujtatva – bemutatták a filmet a televízióban, – hazafele menet a nyitott ablakokból mindenhonnan hangos nevetést hallott, és nem tudta elképzelni, mi történt.
Elkészítésekor senki sem gondolta – a stáb sem – hogy ilyen legendás film válik az Indul a bakterházból.
Az egész országban kereste a stáb a megfelelő Bendegúzt. Így jutottak el Olvasztó Imre iskolájába is, ahol az iskolaigazgató azt mondta neki: Téged keresnek… Nyilván volt valamiféle fogalma a későbbi Bendegúz egyéniségéről…

 

A válogatáson 3500 gyerek közül választották ki, sok feladatot kellett megoldaniuk, tarlón is kellett rohangálni, és fára is kellett mászni. A végén már tíz-tizenöt gyerek maradt, és a rendező nem tudta eldönteni, ki is  lenne alkalmas a feladatra. Ezért Mihályfy Sándor, a rendező azt a feladatot adta, hogy rúgják hátsón. Ezt senki sem merte megtenni, egyedül Olvasztó Imre. Ráadásul nem is akárhogyan,  hisz jól hátsón rúgta a rendezőt. Mihályfy meg is lepődött ezen, jelezte azonnal hogy nem se…be rúgásról volt szó, hanem hátsón billentésről. Ez volt az a plusz, ami mellette szólt, így kapta meg a szerepet.
Ócsán a falumúzeumban, és Szalkszentmárton határában, a bakterháznál forgatták a filmet. Az éjszakai jelenetek fárasztóak voltak, de a forgatás hangulata is kiváló volt, nyilván érződik is a filmen. A felnőttek befogadták a gyereket.

Később is, ha véletlenül összefutottak váltottak pár szót, mélyebb kapcsolatot egyedül Koltai Róberttel alakított ki, többször hosszan beszélgettek. Vele pedig történt egy kis kellemetlenség a forgatáson. Méghozzá a gombóc dobálós jelenetben. Eredetileg ezt vették volna fel legelőször a filmből, de aztán későbbre halasztották. Viszont a kellékes által a gombócok már készen álltak, nem volt mit tenni, berakták a fagyasztóba, úgy voltak vele, jó lesz az majd egy hét múlva. Végül is két hét múlva kerültek elő , és ezeket a kemény gombócokat használták fel a forgatáson… Meg is lett az eredménye, a dobálózás heve mindenkit elragadott, és Bendegúznak sikerült telibe találnia a fagyott gombóccal Koltai Róbert szemét. Ki is feküdt azonnal, aztán négykézláb kimászott az épületbe. Eredetileg ekkor kezdték volna összedönteni a házat, amikor ő elhagyja az épületet, csakhogy ez korábban történt meg, mint ahogy a forgatókönyvben meg volt írva. Viszont a jelenetet nem lehetett megismételni, úgyhogy a ház ekkor vált rommá..
Gyerekként és felnőttként is kedvenc jelenete a filmből az volt, amikor megtalálja a tárcát. A szöveget, amit akkor kellett mondania felnőttkoráig megjegyezte –  ˝Hála Isten, én most becsületes megtaláló vagyok: akkor sem adnám vissza a gazdájának, ha két mankóval jönne elém könyörögni. Tollas kalappal meg puskával fogok járni, oszt minden paraszt hátuljába beleeresztek egy-két golyót, ezt a büdös baktert meg fölfogadom tehénpásztornak, de ha a legkisebb panaszt hallom rá, irgalmatlanul fölpofozom…˝

Mint mindenki, imádta gyermekeit, és ők büszkék is voltak rá. Ha tehették, büszkélkedtek vele, hogy édesapjuk a film főszereplője.
Sajnos felnőttként második házassága is csődbe jutott, felesége válni akart tőle,  ezt ő nem tudta elfogadni és feldolgozni. Utolsó nap felhívta barátait és lényegében elbúcsúzott tőlük, feleségének pedig meg is mondta, hogy többet már nem megy haza, mert végez magával. Épp ezért eltűnésekor lényegében azonnal riasztották a rendőrséget, de sajnos már nem lehetett tenni semmit.
Nyilván közrejátszott a tragédiában az is, hogy igazi, saját család nélkül nőtt fel, bár mindig arra vágyott. Egy későbbi rádióinterjúban erről beszélt

– „Nem a gazdagság volt az elsődleges szempont, hanem az, hogy milyen jó lenne egyszer egy család. Úgy élni, mint a normális emberek, anyuka, apuka. Vagy majd egyszer esetleg feleség, és majd gyerekek. Nos, egyre többet álmodoztam erről. De ez olyan messze volt mindig. Nem gondoltam sosem, hogy lesz majd egy ilyen családom, mint ami most van.”
Mindenképpen meg akart halni, az is mutatja, hogy harmadik próbálkozása sikerült.
A filmalkotás rövid idő alatt kultuszfilmmé nemesedett.
A gyermekszereplő emlékezetes alakítását jelzi, hogy felnőttként, katonaként csak Bendegúznak szólították.
Az egyik felnőtt szereplő  szerint az Indul a bakterház Olvasztó Imre játékának köszönhetően válhatott generációk alapvető filmélményévé. Ezzel a gyerekszínészi alakításával örökre beírta magát a magyar film Nagykönyvébe.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.